Ez a kérés, a Miatyánk egyik kérése, amely szerint Isten felé kell fordulnunk. A Bibliában a mának különleges jelentősége van. Isten nem a felhalmozást ajánlja. A napi táplálkozásra buzdít, ami Isten mindennapos keresése, az Ige, imádkozás, közösség, szolgálat által. Szeretnénk tartósan elvenni valamit, berendezkedni hosszú távra, látni előre a jövőt, biztonságban lenni. Nem ez a Biblia világképe. Miért nem? Mert sok esetben a dolgokban való bizalomhoz vezet, az Istentől való függetlenedést munkálja. Ha sok kenyerünk van, már nem kérjük a mindennapi kenyeret. Isten nem támogatja azt, ha van valamink Nélküle, amiben Ő nincs benne, amihez nem kell kérnünk az Ő segítségét. Ő a napi kapcsolatra alapozza övéi életét.
Gyógyulás helyett, néha Isten erőt ad a betegség naponkénti elhordozásához. Tömeges ébredés helyett pedig egyvalakit ad ma, akit rajtunk keresztül akar táplálni. Észrevesszük? Úgy gondolom, a mindennapokból jöhet el a nagy nap, a nagy ébredés. Ehhez egy mindennapi gyakorlatot ajánl: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lk 9,23) Nem lehet egy életre felvenni a keresztet, a napi felvétel dönti el az odaszánásunk valódiságát. Egyre inkább becsülöm az állhatatos, csendesebb hívői életet élőket, akik mindennap tesznek valamit Isten erejével, akik nem hangoztatnak világmegváltó terveket, de ott vannak, ahol segíteni kell aznap, aztán másnap is, mindig lehet rájuk számítani, ha szolgálatról, segítségről van szó.
Jézus a kenyér kérésére tanít. Mi a kenyér? Az alapszükséglet, mind testi, mind lelki vonatkozásban. Divatos a bőség, az áldás tanítása, amit egyre inkább anyagi értelemben is használnak. Ma egyesek szeretnék, ha nagyok, gazdagok, elismertek, sikeresek lennének, de Jézus tanítása inkább a lemondást, önmagunk odaáldozását ajánlja. A kenyér, mindennapi megélhetésünk, ígérve van nekünk, a többi, amit azon felül kapunk, már olyan áldás, amiért lehetünk hálásak, de alapvető hittétellé tétele kifordítása a Biblia szellemiségének. Nem véletlen, hogy olyan közösségek, akik a szolgálatuk központjába az alapvető bibliai tanításokat állítják, mint például a szegények, elnyomottak segítését, a mai idők egyes karizmatikus közösségeit „biznisz" keresztyéneknek nevezik.
Jézus azt mondja, a mindennapi kenyeret Istentől, a Mennyei Atyától kérjük. Lehet kenyerünk nélküle is, de az nem ugyanaz. Ha ma nem vettél el valamit a mennyből, a mennyei Atyától a Szentlélek által, akkor Isten szerint semmid nincs sem saját magad, sem mások számára, amit továbbadhatnál. A lelki értelemben elvett mindennapi kenyér az, ami életet ad a jövőre. Fontosabb, mint az ünnepi étkezés. Lehet, hogy szeretjük a nagy konferenciákat, elmondjuk, mennyit épültünk, milyen csodálatos volt, de ha ez nem egészül ki a mindennapi táplálkozással, akkor éhen halsz két ünnepi étkezés között. A mindennapi kenyér egy ígéret Istentől, hogy ha kérjük minden nap, megkapjuk. Ünnepeket, látványos ébredéseket nem mindig kapunk, de a mindennapi kenyeret, amely életben tart, igen, mert meg van minden forrása. Jézus Krisztus a mennyei kenyér alászállt, meghalt bűneinkért, Szentlélek eljött erre a földre, itt van, nincs éhínség. Lehet, hogy más helyeken Ázsiában, Afrikában, bőségesebbnek tűnik a táplálék, de éhen nem kell halni itt sem.
Ne a pillanatokat keressük, hanem a folyamatos táplálkozást igényeljük. Ha száraz vagy, kiégtél, elfáradtál, akkor nem biztos, hogy a nagy ébredés segít rajtad. Lehet, hogy mindennapi kenyérhiányban szenvedsz. Jézus tanítása szerint forduljunk a Mennyei Atyához a mindennapi kenyérért, amelyből kialakul egy folyamatos Istenből táplálkozó élet. A mindennapi kenyérrel élők lesznek alkalmasak az ünnepi étkezésre, a Nagy Vacsorára, amelyet a mennyben készít nekünk az Atya. Ámen.
Megjelent: Élő Víz 2007/2
