A család érték
Száz évvel ezelőtt általános volt, hogy több generációs család élt egy fedél alatt. Ma pedig a család, mint társadalmi intézmény, válságban van. Egyesek azt mondják, idejét múlta. Nem azok lennének az értékei, amit régen gondoltak róla? Manapság több lenne a hátránya, mint az előnye? Járhatatlan út lenne egy önző világban? A saját érdekek végképp előrébb kerültek, mint a közösségi? Vagy már olyan mértékben esszük eddigi vetésünk gyümölcseit, hogy újra a család és a házasság reneszánszát várhatjuk? A tény az, hogy keresztény körökben is egyre gyakoribb a válás. A családi élet olyan problémái is napvilágra kerülnek, amire valamikor gondolni sem mertünk, nemhogy beszédtéma lett volna. Ez a korszellem? Nem tehetünk ellene? Bele kell nyugodnunk? Nem! Jobban oda kell figyelnünk családunkra és Közösségünk családjaira, mert ezek Istentől kapott kincseink. A kereszt nem csak az egyén, de a család, a gyülekezet megtartó ereje is! A túlzásba vitt „önmegvalósítás", az egyéni siker hajszolása tönkreteszi a házasságokat, szétzilálja a családokat. Meg kell valósulnia a családi életben is az alábbi igének: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." Gal. 2,20 Ez alapja és forrása lehet a mindenki számára áldást jelentő, egészséges családi életnek.
Amikor társadalmunk a benne levő családokkal együtt válságban van, nekünk, keresztényeknek, üzenetünk van. Az üzleti világban elfogadott szabály, hogy a sikerhez befektetés kell. Hogyan lehetne sikeres a család, ha befektetés és áldozat nélkül akar mindenki a legtöbbet kivenni belőle? Aztán, ha az effajta hozzáállás miatt nem jól működik, akkor mondjuk ki, hogy nem működik és temessük az egészet? Melyik az a józan eszű ember, aki ha beteg, nem a meggyógyulásáért hoz meg minden áldozatot, hanem inkább lemond az életről? Pedig sokan ezt teszik a házassággal és a családi élettel. Gyógyítás helyett kimondják a halálos ítéletet. Nem kell ennek így lenni. Krisztus a gyógyító, benne, és általa van gyógyulás!
Házastársak a családban
Ma egyre többen élnek élettársi közösségben. Sokan felvetik a kérdést: Egyenértékű lehet ez a házassággal? Bizonyára nem, mivel hiányzik belőle az egész életre szóló szövetség. Akkor sem, ha egyesek több ideig élnek élettársi kapcsolatban, mint mások házasságban. Keresztényként pedig a házasságról azt tartjuk, hogy az nem csak két ember egymás iránti elkötelezettsége, hanem Isten előtt megkötött, az Ő jelenlétével megvalósuló, életre szóló szövetség. A házastársaknak figyelembe kell venniük, hogy frigyük érdekében az addig erősebb kötődéseikhez másképpen kell viszonyulniuk, sőt minden más evilági kapcsolatuknál előrébb való a házassági szövetségük. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté." (1Móz 2,24)
Nem lehet büntetlenül az „egy test" törvényét megszegni. A házasságban élőknek társuknál senki nem lehet fontosabb. Ezt a férjként még mindig „az anyuci kisfiának", és a gyermekét férje elé helyező feleségnek is tudatosítania kell önmagában, amit a többi családtagnak is tiszteletben kell tartania. Nem játszhatják ki egymás ellen a házastársakat. A házasság elleni súlyos vétség, amikor a régi családi kötelékeket felhasználva, vagy azokra hivatkozva, igyekeznek családtagjukat házastársuk ellen hangolni. Egy anya nem mondhat olyat, hogy: „Én vagyok az édesanyád. Az a nő nem tudhatja mi jó neked, hiszen születésed óta én ismerlek a legjobban". Még akkor sem, ha tényleg így van. Ha a feleség akarva-akaratlanul, a rajongásig szeretett apjához hasonlítgatja férjét, a papa nem ronthat a helyzeten még azzal is, hogy a vejét lekicsinylő megjegyzéseket tesz. A családtagok nem mondhatják: „befészkelte magát a családunkba az a jött-ment". A szülők idővel meghalnak, a testvérek élik a saját családi életüket, a gyermekek kirepülnek a közös fészekből, de az Isten előtt kötött frigy egy testé teszi a házastársakat egész életükre. Ezért a családi áhitatokon túl szükséges, hogy mély, lelki-szellemi közössége legyen a férjnek és feleségnek. Olvassák a Bibliát együtt is és imádkozzanak nem csak gyermekeikkel közösen, de kettesben is. Szülőknek és gyermekeknek egyaránt felejthetetlenek a családi kirándulások és a közös programok, de a házastársak mindig szakítsanak időt emellett „randevúkra", meghitt, kettesben eltöltött vacsorákra.
Gyermekek a családban
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól." (Péld 22,6) Milyen sok gyermeknevelési elv létezik! Vajon ezek közül melyik veszi igazán figyelembe a gyermeknek megfelelő módot? A többgyermekes szülők tudják, hogy azonos körülmények között sem lehet két gyermekhez mindig hasonló módon viszonyulni. Ugyanazokkal a nevelési módszerekkel gyermekenként más-más eredményt lehet elérni. Figyelembe veszi-e a család a gyermek személyiségét? Felmérik-e, hogy ugyanolyan kárt lehet okozni valaki életében azzal is, ha mindig a figyelem középpontjába helyezik, mint ahogyan azzal is, ha állandóan mellőzöttnek érzi magát? Egyesek igen szigorú elvek szerint nevelik gyermekeiket, míg mások mindent megengednek nekik. Melyik a helyes? Önmagában bizonyára egyik sem a kívánt célt eredményezi. Egyik gyermek a spártai nevelés következtében kemény lázadóvá válik, másik bizonytalanná, aki később is csak a mások által felállított szabályok között tud mozogni. Istenre figyelő bölcsesség kell annak eldöntéséhez, hogy mikor milyen elvet kövessen a hívő szülő gyermeke nevelésekor. Keresztény családban azt is szem előtt kell tartani, hogy a példa erősebben hat, mint a szóban tovább adott elvek. Különösen a tizenéves gyerekek érzékenyek a valóság és az ideológia különbségére. Könnyen megfogalmazzák, hogy szüleik, vagy környezetük kereszténysége csak merő képmutatás. Ha nem válik vonzóvá a látott és megélt hit, hiába kényszerítik a szülők gyermekeiket gyülekezeti rendezvényekre. Ha naponta tapasztalható módon jelen van Krisztus a családban, akkor ennek élménye egy életre meghatározóvá válik a fiatal számára. Ha egy időre elszakad is hittől és a gyülekezettől, gyökerei tagadhatatlanul megmaradnak.
Egyedülállók a családban
Egyre több fiatal diplomája megszerzése, és biztos egzisztenciája megteremtése után gondol csak a családalapításra. Nem ritkán élnek együtt szüleikkel és testvéreikkel harmincas éveikhez közeledő felnőtt „gyermekek". Részben saját lábukon állnak és megvan a határozott elképzelésük az életről, másrészt még mindig igazodnak családjuk szokásaihoz is. Nem kevés konfliktussal járhat ez a helyzet. Vannak, akik elvből, vagy mert az élet úgy hozta, egyedül élnek. Legtöbbször saját otthonukban, családjuktól is távol. Sok férfi válik magányossá egy válás után. Előfordul, hogy családjuk eltávolodik tőlük, ők pedig elindulnak a lejtőn. Mennyi az ő felelősségük és mennyi családjuké? Újabb kérdés lehet, hogy miként tudja feldolgozni gyászát az, aki több évtizedes házasság után veszíti el társát, gyermekei pedig távol élnek. Akaszkodjon családjára? Keressen új társat? Hogyan segítik anyagilag, de legfőképpen érzelmileg hozzátartozói? Teljesen magára hagyottnak kell éreznie magát? A család mindig forduljon figyelemmel az egyedülálló felé, ő pedig legyen tapintatos, és ne okozzon szerettei életében saját helyzetével törést. Ismertem olyan embert, aki lelki szenvedésére hivatkozva szinte terrorizálta gyermekeit, azok pedig úgy érezték, abban a helyzetben a részvét miatt tűrniük kell. Mielőtt apjuk zsarnokoskodása miatt saját családjuk szétesett volna, tisztázták, mit várhat el tőlük apjuk és mit nem. Ezzel szemben sokszor fordul elő az, hogy a temetés után a család saját életébe belefelejtkezve nem gondol arra, hogy az egyedül maradót többször kellene megkeresni, vagy felhívni. Az ő napjaik gyorsan telnek, a gyászával magára maradó percei pedig lassan múlnak.
Igen kényes helyzetet teremthet, amikor valaki devianciája miatt kényszerül egyedül élni. Hogyan viszonyuljon hozzá a család? Kérdések sorát vetheti fel családtagjaiban egy alkoholista, egy kábítószerfüggő, egy összeférhetetlen természetű, vagy saját neméhez vonzódó egyedülálló. Hogyan fogadják vissza szerettei a börtönből szabadult „tékozló fiút"? A krisztusi mentő szeretet adhat ezekre a kérdésekre egyedül helyes választ. Az előítélettől való félelem miatt forduljunk el mi is tőlük? Jézus nem határolódott el a samáriai asszonytól, a házasságtörő nőtől, a hivatalával visszaélő vámszedőtől. Soha nem az embert, hanem a bűnt utasította el. Úgy tudta magához engedni a bűnöst, hogy az képes lett szabadulni vétkeitől. Ma sokan úgy tudnak csak elhatárolódni a bűntől, hogy közben elvész a bűnös is. Ugyanolyan rossz, amikor úgy fogadják el a bűnt az emberiesség és a tolerancia miatt, hogy a bűnösnek eszébe sem jut, hogy szabad is lehetne.
Idősek a családban
Régen az idősek jellemzően a családban éltek, ma inkább szociális otthonban, vagy egyedül vannak. A kérdést ennek ellenére nem kerülhetjük ki. Hogyan viszonyul a család az idős tagjához? A minta eldöntheti a jelenlegi középkorú generáció sorsát is. Közel negyven évvel ezelőtt nagymamámmal többször meglátogattam egy idős házaspárt. Időnként sírva panaszolták hogyan bánnak velük gyermekeik. Lehet az is, hogy túlérzékenyek voltak, mint általában az idősek. Húsz évvel később ezek a „gyermekek" az ő gyermekeikhez kerültek. Őket is meglátogattam. Hogylétük felől való érdeklődésemre megdöbbentő, őszinte választ adtak: „Úgy bánnak velünk gyermekeink, ahogyan mi bántunk az öregjeinkkel, vagy még rosszabbul". Soha nem mondtam nekik, hogy rosszul bántak szüleikkel. Érezték, tudták ők. Miben is rejlik az idősek és a fiatalok egymás mellett élésének a feszültsége? Egyrészt a fiatalok még nem voltak öregek, így nem tudják beleélni magukat az idősek helyzetébe. Talán el sem tudják igazán képzelni mit él át valaki, aki szembesül saját leépülési folyamatával. Aztán ott van a sok új dolog, ami a fiatalabb generációnak már egészen természetes. Fárasztó lehet újra és újra elmagyarázni az új dolgok használatának módját, az új szokások lényegét. A „pörgős" élet lehet az oka annak, hogy a fiatalok nem vonják bele saját dolgaikba az időseket, így azok még inkább mellőzöttnek érzik magukat. A fiatalok részéről több odafigyelés, megértés, türelem szükséges. Ahogyan a szülő kitalálja, miként vonhatja be kisgyermekét a munkába, hogy aztán elismeréssel nyugtázza ügyességét, úgy idős hozzátartozója felé is ezt a hozzáállást kellene tanúsítania. Az idős embernek is tapintatosnak kell lennie a fiatalokkal való együttélés során. Közben meg kell harcolniuk önmagukban, hogy elfogadják a földi sátorház bomlását. Ahogy probléma lehet számukra, ha nem tudják elfogadni az idő múlását, és mindenáron úgy akarnak tenni, mintha még mindig fiatalok lennének, úgy az is helytelen, ha idejekorán mindent feladnak, és időskori depresszióba süllyednek. Nem könnyű, de meg kell tanulniuk a földi dolgok fokozatos elengedését. Ezzel együtt az odafelvalók minden addigiaknál inkább válnak megragadhatóvá számukra. Olyan mélységek tárulhatnak fel, amit addig a mindennapi elfoglaltságok között nem fedezhettek fel. Az elengedéshez és megragadáshoz a Krisztussal való folyamatos közösség szükséges. Ő tárhat fel olyan örökkévaló perspektívákat, melyeknek fénye túlragyogja az evilágiakét. A szeretteikért való állandó Isten előtti közbenjárás olyan munka, ami értékesebbé teheti életüket a család számára, mintha a napi dolgokban vennék ki derekasan részüket.
Az idős kor sok testi fájdalommal és tehetetlenséggel is együtt járhat. Ezek elhordozásához, méltósággal való elviseléséhez a Fájdalmak férfia ad erőt és türelmet. Krisztus indíthatja együttérzésre és könyörületességre a fiatalok szívét is, és arra is Ő ösztönözhet, hogy ne írják le az időseket, hanem igényeljék azt, amit csak ők adhatnak a családnak. Lehet, hogy a napi dolgokhoz nem tudnak már érdemben hozzászólni és hozzátenni, de összefüggéseiben jobban látják az életet, mint a fiatalok. Olyan előnyük van, amit csak az idővel és tapasztalatokkal lehet megszerezni.
Biblia a családban
Ahhoz, hogy Krisztus méltó helyen legyen a családban, a Bibliának is középpontban kell lennie. Helyes, ha van a keresztény otthonban egy jól látható és elérhető helyen családi Biblia, amelyből naponta együtt olvasnak. De fontos az is, hogy legyen minden családtagnak saját Bibliája. Legyen közösségi és egyéni élmény is a Bibliatanulmányozás. Már az egészen kicsik is kapjanak ajándékba gyermekeknek készült Bibliát. Ennek ne csak formális szerepe legyen a családban, hanem váljon világossá mindenki előtt, hogy ez az élet zsinórmértéke, útjelzője. Amilyen természetes, hogy a kenyér naponta az asztalra kerül, olyan természetesnek kell lennie az Élet Kenyere utáni éhségnek is. Ha nem üzenhet Isten naponta Igéjén keresztül, megteszi ezt a világ különböző csatornáit felhasználva. Egészen biztos, hogy ez utóbbi rombolni fogja a családot, az előbbi pedig építi és erősíti!
Megjelent: Élő Víz 2008/1
