Több mint az üdvösség
Úgy tűnik, a mennyei kincshez kapcsolódó jutalom mintha több lenne, mint csupán az üdvösség. Valamilyen különleges lehetőség megragadását, ami még a mennyen belül is egy kivételezett helyzetet jelenthet a számunkra. Ha a mennyei kincs lenne az üdvösség, az örök élet feltétele, akkor a gazdag ifjú története alapján igencsak el kellene gondolkozni saját életünkről. Az örök életre való kérdésre ott a válasz még csupán az, hogy tartsa meg a parancsolatokat. Ma erre a válasz az lenne, hogy higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz, ahogy a börtönőrnek mondta Pál (ApCsel 16,30). A teljes vagyon feladása már azt követően hangzott el, amikor a kérdés az, hogy, mi még a hiányossága? Ha tökéletes akarsz lenni, mondja Jézus, miután ránézve megkedvelte őt, és teljes vagyona szétosztásáért ígéri a mennyei kincset. Egyértelműen itt egy igen komoly felajánlást tesz, és már nemcsak az örök életről van szó.
Jézus első követői
Mi gyűjtjük most a mennyei kincset? Ez lemondással, önmegtagadással jár. A mai könnyed kereszténység megtalálta ennek ellentétét. Áldással, bővölködéssel, vigalommal jár Jézus követése. Egyes kiragadott igehelyek alapján erre is el lehet jutni, de azt hiszem, akkor fogalmunk sincs arról az odaszánásról, amit Jézus első követői éltek. Elszenvedni mindazt, ami még Krisztus gyötrelmeiből hátra van - mondja Pál apostol (Kol 1,24). Péternek azt mondja az Úr, hogy oda viszi, ahová nem szeretne menni, hogy megjelentse azt, hogyan kell életét áldoznia érte, mégis felszólítja: Kövess engem! (Jn 21,18-19). A Zsidók 11. része beszél a hithősökről, akik abban közösek, hogy mindannyian egy másik világra, örökkévaló értékekre, nem pedig földi örömökre vártak. „Jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után." (Zsid 11,16)
Áldás rám!
Hallgatom az egyik mai dicsőítő éneket: Még több áldás vár reám - énekli folyamatosan. A lényeg az én, hogy nekem még jobb, és egyre jobb legyen. Jézus nevében énekel, tehát az örök élet feltétele benne van, de a mennyei kincsé, az biztosan nincs. Folyik a mennyei kincs földi kinccsé történő átalakításának kísérlete, pedig nagy veszteség lesz a vége. Jézus követésének igazi feltétele ugyanis nem változott, ami arról szól, hogy: „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus". Az e világhoz való ragaszkodás egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy az Urat szeressük, mondja Jézus (Mt 6,24), de rögtön ígéri gondviselését azoknak, akik először Isten országát és igazságát keresik (Mt 6,33). Nem véletlenül keverte bele az ellenség a bővölködés evangéliumát a tiszta evangéliumba. Csak ártani akar nekünk! Azt akarja, hogy erre figyeljünk, ezt keressük, mert így megmarad az önző énünk, és nem vesszük észre, hogy nem az Urat szeretjük, hanem csak azt, amit ad, az Ő áldását.
Testi gyülekezet
A másik következménye ennek az, hogy megfoszt minket attól, hogy kincsünk legyen a láthatatlan világban. Ennek az lesz a következménye, hogy ott nem fogjuk betölteni azt a helyet, amit Jézus szánt nekünk. Valakinek az élete kárt vallhat az ítéletkor - annak ellenére, hogy Jézus Krisztus miatt ugyan megmenekül (1Kor 3,15) -, mert amit rá épített az nem mennyei, hanem csak széna és szalma, ami megég az Úr színe előtt. Csupa földi kérés, vágy, cselekedet, ami ott semmilyen értékkel nem bír. Sokan követik ma ezt, érdekes módon főleg a karizmatikus gyülekezetekben. Egy megdöbbentő megállapítást olvastam nemrég: „Az a gyülekezet, amely csupán a lelki ajándékokra alapozza a működését, mindig testi marad!"(Watchman Nee: Isten munkája) Sokat gondolkoztam ezen, és felismertem, hogy ez egy nagy alapigazság, még ha mi pünkösdiek esetleg alapjaiban tiltakozunk is ellene. Természetesen szükség van a Szent Szellem ajándékaira, de van egy különb út az 1Korinthus 13 alapján. A szeretet, a kereszt útja. Az Isten Szent Szellemének ajándékai, és a jellemünkben végzett átalakító munkája együtt alkot tökéleteset! Ez utóbbi elől menekülünk, pedig e nélkül felkészületlenek vagyunk a mennyre.
Eltűnt a mennyei várakozás
A kereszt az, amit Pál így fogalmaz meg a 2Kor 4,10-ben: „Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben". „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, csak egymaga marad - mondja Jézus - de ha meghal, sokszoros termést hoz." (Jn 12,24) Ha nem értjük meg Istennek ezt a munkáját, akkor nagyon korlátozott módon tud használni minket.
A mennyei kincsgyűjtés elmaradásának másik oka, hogy eltűnt a mennyei várakozás. Az örökkévalóságról alkotott képünk roppant sekélyes, leegyszerűsített lett. Ha ez az anyagi világ ennyi változatossággal, szépséggel lett teremtve, gondoljuk, hogy a menny csupán annyi, hogy ott örökké énekelgetve dicsérjük az Urat? Az ezeréves királyságról, a mennyei jutalmak, korok különbözőségéről szinte szó sem esik. Úgysem tudjuk pontosan, majd ott kiderül - mondják sokan. Egy-két dolog ott már késő, hogy kiderüljön.
Ma alapozzuk meg a jövőnket
Ma alapozzuk meg örökkévaló jövőnket. A mennyei kincset itt a földön kell gyűjtenünk, itt kell, hogy alapjaiban alakuljon át az életünk. A kincs alatt ne a földi kép, az arany, a vagyon, a pénz jelenjen meg, hanem azok a cselekedetek, a hozzáállás, az önfeláldozás, amit Isten igazi értéknek tart. Egy örömmel és nem kényszerből szolgáló élet, amely sugározza Isten jelenlétét a környezetének. Mindenekelőtt az Úr előtt kell keresnünk, hogy pontosan tudjuk mi az, amit tőlünk kér. Ha meg van bennünk a vágy az Ő követésére, kijelentést fog adni erről! Egy többgyerekes családapától biztosan nem azt fogja kérni, mint a gazdag ifjútól, hogy ossza szét mindenét, hiszen az Ige szerinti kötelességünk gondoskodni a családunkról. De azt tudnunk kell, hogy ha igazi értéket akarunk, annak az ára önző énünk elvesztése, ami mégsem veszteség, mert cserébe kapunk egy sokkal szebb utat, egy tökéletes összhangot Isten Szentlelkével.
Az egész menny újrateremtése van folyamatban
Az egész menny újrateremtése van folyamatban. Mi emberek be fogunk kerülni oda. A különböző koronák azt a mennyei helyet, pozíciót jelentik, amelyet az örökkévalóságban elfoglalhatunk. Jézus a mennyei kincsek gyűjtésének felelősségét kezünkbe tette, de ez mégsem megy önmagunktól. Amit tehetünk érte az az, hogy hagyjuk, hogy Isten Szentlelke átvegye az irányítást az életünkben, mi pedig hálaadással, fölfelé nézve, örömmel tegyük nap mint nap, amit kér tőlünk, nem magunkért, hanem az Úrért, és ami talán még nehezebbnek tűnik: a Gyülekezetért, Krisztus Testéért. Ez fogja eldönteni, hogy milyen közel leszünk Őhozzá, honnan szemlélhetjük majd az örökkévalóságban az Ő dicsőségét. Pál halála előtt így foglalta össze életét: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az Ő megjelenését." (2Tim 4,7-8) Legyünk mi is azok között, akik jutalmat nyernek, és senki el ne vegye a mi koronánkat (Jel 3,11)!
Megjelent: Élő Víz 2008/3
