A Parlamentet védve
2006 őszén nekem is, egyenruhásként kellett részt vennem a rendőri biztosításokban. Nehéz helyzetbe kerültem, mert hívő emberként számolnom kellett azzal, hogy a tömeggel szembe helyezkedve, esetleg bántanom kell valakit. Szabad napról rendeltek be és kollégáimmal együtt a Parlament bal oldali szárnyánál voltunk. Éreztem, hogy itt én nem tudok tenni semmit. Ekkor jött a sugallat, hogy kérjek segítséget. Felhívtam a lelkipásztoromat, és néhány hittestvéremet Budapesten és vidéken, és kértem, hogy aki csak tud, imádkozzon értem és kollégáimért. Amikor meghallottuk, hogy a VI. kerületben halad a zavargásokat előidéző tüntető tömeg, amint kocsik és üzletek kirakatait verik szét, felment az „adrenalin" szintünk. Olyan állapotba kerültem kollégáimmal együtt, hogy legszívesebben „szétvertük" volna a tömeget, hogy megvédjük kerületünket. Ekkor jött az isteni segítség. Úgy éreztem, mintha valaki azt mondta volna: „Türelem, türelem ez nem a ti dolgotok". Ennek hatására kezdtem megnyugodni, és percek alatt annyira lehiggadtam, hogy a kollégáimat is már én nyugtatgattam. Elmondtam nekik, hogy jobb nekünk itt, a Parlament oldalánál lennünk, még, ha „cúgos" is ez a terület. Ekkor éreztem igazán, hogy az értem mondott imák meghallgatásra találtak, és nem kerültem olyan helyzetbe, hogy bárkinek is kellemetlenséget okoztam volna.
A laktanyában
Be kellett vonulnunk a laktanyába, hogy onnan közösen indulva, a tömeggel szembe álljunk, és biztosítsuk a Parlamentet, illetve a környező utcákat. Ez nagyon elkeserített azért is, mert nem volt időm a tanulásra, holott most kezdtem tanulmányaimat a Pünkösdi Teológiai Főiskolán. Az egyik vidéki pásztornak öntöttem ki szívem keserűségét, aki biztatott és bátorított, hogy ne adjam fel a tanulást és bízzak az Úrban, mert Ő meg fog segíteni. Egyébként is sokan imádkoznak értem és a kialakult helyzetért. Megköszöntem a segítséget és kb. 1 óra elteltével közölték velünk, hogy nem kell bent maradnunk a laktanyában, a tüntetők nagy része elvonult, ezért mehetünk haza. Ekkor az egyik beosztottam így szólt hozzám: „Főnök, ha te velünk vagy, akkor mindennek olyan hamar vége van, és nem történik semmi sem". Ekkor felismertem, hogy Isten lépett közbe, hogy aznap ne legyen zavargás.
A Bazilikánál
Az október 23-i események idején a kollégáimmal együtt a Parlamenthez indultunk, és farkasszemet néztünk a közeledő tömeggel, illetve a harckocsival. Később, amikor a Bazilikánál nem jött tovább a tömeg, azt az utasítást kaptuk, hogy védjünk meg egy rendőrőrsöt. 15-20 gépkocsival indultunk oda és amikor megérkeztünk már nem volt ott senki, csak az ottani kollégák. Továbbra is ott kellett maradnom, mivel várható volt, hogy a közelben lévő hatalmas tömeg éppen felénk veszi majd az irányt. Megijedtem, mert tüntetőkkel szemben nagyon kevesen voltunk, kb. 15-en maradtunk. Ők bármikor odaérkezhettek, felszerelésünk pedig alig volt, de amíg ott voltam a beosztottaimmal, senki sem jött arra, aki meg akarta volna támadni, a rendőrőrsöt. Szinte semmit sem kellett tennünk.
Köszönet
Ezekkel a rövid kis epizódokkal szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki imádkozott értem, értünk. Látható, hogy ha imádságainkban Istenhez fordulunk, akkor Ő meghallgat és mindig a megfelelő időben válaszol, cselekszik, és vigyáz azokra, akik őt félik és szeretik.
Megjelent: Élő Víz 2007/2
