Ez egy alapvető tévedés, amire ott fel is hívtam a figyelmet, mert ez a 40, esetleg még több fok messze elmarad attól a hőmérséklettől, ami még a fizikai élet más formáin, a csillagokon vagy egyes bolygókon található, ahol több száz, több ezer fokos hőmérséklet uralkodik. A jelenlegi hőmérsékleti határ azt jelenti, hogy nehezen elviselhető ugyan, de az Úr még vigyáz ránk, mert behatárolta ennek mértékét, és az emberi élet fennmaradásához még alkalmas. A pokol ehhez képest egy összehasonlíthatatlanul más szenvedési fok lesz majd. Jézus ebben a példázatban a napsütést, a hőséget, mint egy elkerülhetetlen fizikai jelenséget említi.
Előbb-utóbb bekövetkezik
Természetesen itt át kell térnünk ennek lelki oldalára, amikor a hőség, a napsütés azt jelenti, hogy a szenvedés, a megpróbáltatás tüze jön el. Esetleg a kiégettség, vágyaink, terveink összeomlása, aminek folytán a csalódottság állapota vesz erőt rajtunk. Eddigi saját, és más hívő testvéreim életét látva az a tapasztalatom, hogy előbb-utóbb mindenki számára bekövetkezik ez a nehezebb körülmény. Sőt, ha a természeten túl az egyre nehezedő életkörülményekre gondolok, elképzelhető, hogy egy folyamatosan rosszabb külső körülmények között megélt keresztény életre számíthatunk. Szeretnénk menekülni ez elől, kérjük ebből a szabadulást, esetleg megvalljuk, hogy ez így nincs jól. Mondjuk, ez az ördög műve, mert Isten nem ezt tervezte számunkra. De Jézus szerint a megoldás nem kívül, hanem belül van, a nem látható részen. A túlélés feltétele a mély gyökér.
A bölcs kertész
Mi hívei lennénk talán a külső locsolásnak, ami alatt a mindig ideális körülményeket, Isten látható, főleg a fizikai életfeltételekre vonatkozó áldásait értem. Ezzel kapcsolatban nemrég olvastam egy kertészeknek írt tanácsot, mely szerint óvatosan kell a füvet locsolni, mert ha túl sokszor öntözik, akkor nem alakul ki mély gyökérzet. Kell, hogy ezt a növény eressze, kell, hogy saját maga találjon vizet a föld alatt. Isten bölcs kertész! Azt akarja, hogy mi a legnagyobb hőség, szárazság idején is találjuk meg a vizet, mert Ő gondoskodott róla. Az élő vizet, a Szent Szellem jelenlétét kell megtalálnunk, úgy, hogy elárasszon minket, sőt, ki kell, hogy áradjon belőlünk (Jn 7,38).
Mélyre ásás
Nem hagyhatjuk abba az egyre mélyebbre ásást, Isten keresését. Sőt, az eddiginél talán sokkal intenzívebb módon kell ezt tennünk. Úgy kell keresnünk Istent, hogy az Ő templomában a legszentebb helyen találkozzunk Vele. Hiszem, hogy akkor még a nehezebb körülmények is a javunkat szolgálják, mert gyökereinket, életünket mélyebben kapcsoltuk az Úrhoz. A személyes életünkön túl keressük az Úrral való közösséget a gyülekezeti élet formáin keresztül is! A táplálék egy része nem érkezhet másként, csak a gyülekezeten, más tagokon keresztül, mert „egy test vagyunk... egymásnak szolgálatra rendelt tagok" írja Pál apostol (Róm 12,5).
Kiégés
Az elnéptelenedő bibliaórák, imaórák, sőt istentiszteleti alkalmak nem a mélyre ásást igazolják. A szolgálatokra, főleg a nem sok köszönettel járó szolgálatokra már szinte alig lehet valakit találni: amikor esetleg fizikai munkáról, vendégfogadásról, gyülekezeti főzésről, takarításról stb. van szó. Vannak olyanok, akik a gyülekezetben évekig nem imádkoznak hangosan, sőt már felszólítani sem lehet őket. Soha nincs egy bizonyságuk, környezetük előtt titok, hogy ők hisznek Jézus Krisztusban. Ez nem mehet így a végtelenségig, egyre inkább az az érzésem, hogy ami eddig elégnek tűnt, az kevés lesz a későbbiekben. A még nehezebb időkre fel kell készülnünk, mert ha nincs mély gyökerünk, a teljes kiégés lehet a részünk.
A jó mag és a jó tag
A pusztuláson kívül még egy dologra fel kell figyelnünk: Jézus ebben a példázatban, a másik helyen úgy fogalmaz, hogy a mag nem hoz termést. Ez is az eredménytelen élet példája. Azt gondoljuk, a fentiek nem vonatkoznak ránk, mert úgy gondoljuk, hogy mi vagyunk a jó magvetés élő példái. Hiszen tagok vagyunk egy gyülekezetben, rendszeresen - vagy kissé rendszertelenül - el is járunk az alkalmakra, imádkozunk, „imádkozgatunk", néha még Bibliát is olvasunk. Mégis, ha most egy örömtelen életet élünk, nem jön ki belőlünk az az élő víz, amely a környezetét felüdíti, nem vonzzuk Istenhez az embereket, a közösségünkben nem vagyunk egy szolgálati terület betöltői, az utalhat arra, hogy a termést megfojtotta valami. Nem sértésnek szánom, de inkább aggódom a fiatalokért, középkorúakért, mint azokért az idősekért, akik már sok mindenen túljutva is hűséges, szolgáló tagjai gyülekezeteinknek.
Istenkövetés világi köntösben?
Ma sokszor világi kívánságokat öltöztetünk keresztény köntösbe, és attól tesszük függővé Istenhez való ragaszkodásunkat, hogy ezek menyire teljesülnek. Úgy tűnik, mintha Isten megváltozott volna, és kialakulhat egy könnyű, csupán áldásokkal teljes, lemondásoktól, erkölcsi szabályoktól mentes keresztény élet, csak a módszert kell megtalálni hozzá. Nem hiszek ebben! Jézus egy általános szabályt állított elénk ebben a példázatban, ami elsősorban rólunk, hívőkről szól. Hiszen Jézus így beszél: „örömmel fogadták az Igét" (Mk 4,16). Engedjük, hogy ez a befogadott Ige egyre mélyebbre kerüljön, alakítsa át életünket, életvitelünket teljesen. Szánjuk oda magunkat Krisztus igazi keresésére, követésére, gyökerezzünk meg az Úrban, mert ez a túlélés, a lelki gyümölcstermés egyetlen lehetősége!
Megjelent: Élő Víz 2007/4
