Kukk Eszter
Mint minden valamirevaló koncertet, így az amerikai Smith fellépését is, több mint egy órás késéssel kezdték meg. A várakozás feszültsége nőttön nőtt a háromnegyedéig telt csarnokban. A fő attrakciót megelőző bandát, a Starfieldet óriási tapssal köszöntötte az őrjöngő tömeg. Mint kiderült, a taps megérdemelt volt, mivel várakozáson felüli, az átlagos elő zenekaroknál minőségibb dicsőítő zenét hallhattunk. Az hosszú átállás után jött végre maga a koncert, Michael W. Smith és 3 zenésztársa.
Smith hihetetlen energikus volt végig, kapcsolatot teremtett a közönséggel, nagyon szimpatikus volt. Természetesen megemlítette, milyen szép Budapest és hogy soha nem felejtik el se Magyarországot, se ezt a csodálatos közönséget. A bizonyságtétele nem volt túl hosszú, de ezt kárpótolták a jobbnál jobb számok. A repertoárban ügyesen keverték az új lemezről származó és a régi, mindenki által ismert énekeket. A vége felé Smith inkább bensőségesebb, szintetizátorral kísért imádó dalokat énekelt. Eltalálta az arányokat, érezte, mikor kell elcsendesedni, és mikor van a közönségnek táncolásra, ugrálásra, őrjöngésre szüksége.
Az egész koncert egy hosszú és nagyon különleges dicsőítő alkalom volt, mindenképpen megérte elmenni, külön köszönet a gyülekezet támogatásáért!
