Bejelentkezés
Multimédia

Fotókiállítás slideshow
Fotókiállítás slideshow megnyitó kép

75 éves történet
Tfirst Gyula 2009.11.08

 

Hálaadó nap

Oldal megtekintve: 0 megtekintés

"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr…” (V. Móz. 8.2)
Minden külsőségektől mentesen, „szűk családi körben” tartottuk meg idei hálaadó napunkat, amely egyben a 75 éves jubileumi ünnepségsorozatunk harmadik eseménye is volt.

Hálaadó nap az Agapé Pünkösdi gyülekezetben

Gonda Levente vezette az imaórát, ami után az Agapé dicsőítő csoport szolgált (Jó Őt dicsérni, Hatalmas vagy, Eljött hozzám…, Azért élek Uram, Kell hogy végre érezd). Bérczes Lajos köszöntő szavai után Andrew Banaye szolgált egy jól ismert gospellel. A hirdetések meghallgatása után ifj. Tfirst Gyula vezetésével a Köszönjük az Úrnak, majd Tfirst Ernő vezénylésével a Megváltva című négyszólamú műveket énekelte az Agapé Kamarakórus, az utóbbinál már nagyszámú dalos gyerekkel kiegészülve. Aztán a gyerekek a felnőttek támogatása nélkül is dalra fakadtak, amiben Tamás dobolása, Áron basszusgitár játéka és Ági billentyűzése segítette őket.

Hálaadó nap az Agapé Pünkösdi gyülekezetben

Az ének szolgálatok után Tfirst Gyula – aki már megalakulásunk 50. évfordulójára, 1984-ben feldolgozta gyülekezetünk történetét – vette magához a mikrofont, és megemlékezett az elmúlt 75 évről. A megemlékezéshez harangozás illet, amit a gyerekek csengettyűzenekara szolgáltatott. Bizonyságtételében Fábián Péter is megemlékezett az elmúlt évekről, miközben személyes megtapasztalásairól is beszélt. Gonda Levente az imaórai szolgálat után dalra is fakadt, Ági kísérte énekét.

Az ünnepi prédikációhoz a textust Mózes V. könyvéből, a 8. rész 2 versét választotta Pataky Albert. gyülekezetünk lelkipásztora, aki nemcsak a megmaradásért adott hálát, hanem azért is, hogy az Úrral járhattuk az elmúlt éveket. A gyülekezet 75 évével összefüggésben megemlítette, hogy az Úrtól kapott mindkét ajándék az emlékezés és a felejtés egyaránt lehet áldás. De nemcsak az ember, az Úr is emlékezik.

A záró ima után szeretetvendégségre gyűltünk össze az imaház kistermeiben. A helyszín hagyományos volt, a „menü” korántsem. Idén elmaradt az ültetéses egytálételes ebéd, helyette „csak” süteményeket szolgáltak fel testvéreink. Egy közös ebédnek nyilván megvan a maga hangulata, de a gyülekezeti infrastruktúra egyelőre nem alkalmas arra, hogy valóban körbe üljük a szeretetvendégség asztalát. Az állófogadás jellegű süteményes tányérokkal folytatott beszélgetések beválni látszanak.

Szerény, békés hálaadó napunk volt idén.