Előzmények
A közösség budapesti és Budapest környéki gyülekezetei a 30-as évek elején
Csupán néhány év telt el azóta, hogy megszületett a magyarországi pünkösdi mozgalom Rároha Dezső és Mihók Imre munkálkodása nyomán, és közösséggé vált az 1928-ban megtartott őszi országos konferencián. A közösség neve "Magyarországi Istengyülekezetek" volt. Az ország különböző részein újabb és újabb gyülekezetek születtek. Az ébredési-megtérési hullám nemcsak olyan személyeket érintett, akik már eddig is vallásos-kegyes életet éltek, hanem olyanokat is, akik távol voltak Istentől.
A közösség központi gyülekezete ebben az időben Kispesten volt. A kispesti gyülekezet neve: Kispesti Istengyülekezet, címe pedig időrendi sorrendben: Villany utca 6., Zrínyi utca 130., Árpád utca 15.-17., majd Brandtner Pál utca 3. A gyülekezet vezetője Rároha Dezső, majd Siroky István testvér volt. Nagy-Budapest területén Pestszenterzsébeten, Csepelen és Rákoskeresztúron voltak kisebb gyülekezetek. Időnként, vagy rendszeresen házi istentiszteleteket tartottak még Sashalmon, Kelenvölgyben, Újpesten, Vecsésen, Üllőn, és Pesten az Orczy úton. A szórvány-gyülekezetek közül az utóbb említett testvéri közösséget tekintjük a jelenlegi Dózsa György úti Pünkösdi Gyülekezet bölcsőjének.
Az Orczy úti Gyülekezet megalakulásának előzményei (1932-1933)
A közelmúltbanbontották le a Mező Imre út 59. szám alatti régi, elavult épületeket. Ennek az épületcsoportnak a címe régen Orczy út 16. volt. Itt lakott - történetünk elején - két buzgó, bizonyságtevő házaspár, Kiss Mihályék és Szloboda Károlyék. Albérlőikkel együtt a kispesti gyülekezethez tartoztak. Testvéreink bérből és kis fizetésből élő, szegényebb sorú emberek voltak. Ezért komoly anyagi megterhelést jelentett számukra a Kispestre utazás költsége. Hogy ezt megtakarítsák, igen gyakran gyalog tették meg az utat. Ez viszont nagyon fárasztó volt. Mivel a környéken több pünkösdi hívő testvér lakott, ezért hétköznaponként Kiss Mihályéknál házi istentiszteleteket tartottak. A házi istentiszteleteken részt vettek a Kiss és a Szloboda házaspár, Horváth József, Dávid János és családja, özv. Kapitány Andrásné, Lichtbau Mórné, Bildhauer Győzó'né és fia, Meleg József és mások. A testvérek kérésére Kispestről Faragó György testvért, a pünkösdi mozgalom egyik legrégebbi lelkimunkását küldték az Orczy útra igét hirdetni. A rendőrkapitányságon is az ő nevére és felelősségére engedélyezték az összejöveteleket, alkalomról- alkalomra. A lakás hamarosan megtelt látogatókkal, érdeklődőkkel.
A háztömb udvarán volt egy egyemeletes épület, melynek földszinti részét burgonyafőzésre használták, az emeleti terem viszont üres volt. Kiss Mihályné megkereste ,a háztulajdonost és érdeklődött, hogy megkaphatnák-e a termet. Óvatosan hozzátette, hogy kevés pénzük van. A háztulajdonos mégis kiadta részükre hitelbe, mejegyezve, hogy ..megbizik bennük". Mostmár hétköznap és vasárnap délelőtt is tartottak összejövetelt. Továbbra is Faragó György látogatta a gyülekezetet.
Mindez 1933 első hónapjaiban történt. A terem kezdett megtelni látogatókkal és berendezési tárgyakkal. A terem területe kb. 60-80 négyzetméter volt. A székek, padok és egyéb ülőhelyek nagy részét a látogatók és a tagok adták össze. Igen jó beszerzési forrásnak bizonyult a közeli Teleki téren levő használtcikk piac.
Egy szomorú esemény árnyékolta be az Orczy úti testvérek életét. Faragó György testvért igeszolgálat közben agyvérzés érte és innen vitték el a mentők.
Bár az Orcy úti istentiszteletek látogatóinak száma megnövekedett, mégsem tekinthetjük ezt a testvéri közösséget igazi gyülekezetnek. Nem volt még szervezett lelkigondozás, szeretetszolgálat, ifjúsági munka, nem volt elöljárói gárda, de nem volt a szó igazi értelmében lelkipásztor sem.
A 30-as évek Budapestjét idézzük meg James A. FitzPatricks 1938-ban készült Budapestről szóló angol nyelvű 8 perces rövidfilmjével.