Bejelentkezés
Multimédia

Fotókiállítás slideshow
Fotókiállítás slideshow megnyitó kép

75 éves történet
Tfirst Gyula 2009.11.08

 

A gyülekezet megalakulása

Oldal megtekintve: 0 megtekintés

Átköltözés az Aréna úti helyiségbe

Az új helyiség keresésének idején gyülekezetünknek volt egy zsidó származású tagja, Schwarz Laura, a Pester Lloyd szerkesztőségének alkalmazottja, gyülekezetünknek pedig hűséges szolgálója, szavalója. Ó volt az, aki a VII. kerületi Aréna út 7. szám alatti házban levő kiadó helyiséget ajánlotta. Felvetődik a kérdés, hogy mi szükség van származá­sát említeni, hiszen Magyarország évszázadokon át soknemzetiségű állam volt, és így nincs különösebb jelentősége annak, hogy valaki milyen nemzetiségű, vagy milyen származású. Mégis, a jelen esetben nem tekintünk el ettől a körülménytől. Már gyülekezetünk születésétől kezdve igen sok zsidó nő és férfi talált köztünk otthonra, őszinte, együttérző testvérekre. Most pedig – Schwarz Laura kedves szolgálatát em­lítve – több évtized eltelte után is fájó szívvel emlékezünk meg róluk, akik kivétel nélkül a haláltáborokban vesztették életüket.

Visszatérve a javaslatra, a VII. kerületi Aréna út 7. (kerülethatár- és utcanév-változás miatt ma Dózsa György út 7.) szám alatti ház hátsó udvarában találtak egy kiadó helyiséget, melynek nagy előnye, hogy önálló épület volt. Ez a helyiség régebben lovaglóterem volt, amit a háztulajdonos gróf leánya használt. Majd a zsidó hitközség vette át és étkezés céljára rendezték be. Ezután történt, hogy a gyülekezet a helyi­séget kibérelte és 1934 tavaszán nekiláttak a munkának. A helyiség igen rossz, elhanyagolt állapotban volt. Egyidejűen kitűzték az ünnepé­lyes megnyitó időpontját is, augusztus első vasárnapjára.

Milyen munkákat is kellett végezni? A kőműves munkáktól kezdve mindenféle szakipari munka előfordult. Id. Gábos Gyula mérnök testvér irányította az építési munkákat. Ezek során váltották ki a terem első részében levő középső tartófalat egy vékony acéloszlopra. Elkezdték a bemerítő-medence építését is. Vakoltak, festettek, mázoltak, lakatos- és asztalos munkákat végeztek. Az egyik legnehezebb és legköltségesebb munka a teljesen használhatatlan padlózat pótlása volt. Elfogadható minőségben csak a terem első részében sikerült ezt elvégezni, hátul csak hulladék deszkából tudták megoldani a padlózást. Azok az egysze­rű, de igen kényelmes padok, amelyeket az utóbbi években adtunk át vidéki gyülekezeteknek, akkor készültek, vásárolt deszkából, Rádli Imre testvér művezetésével. A vörös kókusz szőnyegeket Merész Sándor testvér szerezte be jutányosán munkahelyéről, a Szőnyeggyárból, ahol üzemvezető volt.

A termet a következőképpen alakították ki: elől középen a bemerítő-medence helye volt (a medence csak 1935-re készült el), a baloldalon az énekkar, a zenekar és a zongora helyezkedett el; a jobb oldalon egy leválasztott részben imádkoztak Isten áldásáért, még istentisztelet köz­ben is. A szószék környékét dobogóval megemelték. A terem hátsó részét is leválasztották; itt volt a belépő helyiség a falikúttal valamint egy kisterem. Térelválasztásra borított deszkafalakat és függönyöket hasz­náltak. Hosszirányú közlekedő út az oldalfalaknál és középen, kereszt­irányú út a bejárati ajtóval szemben és hátul volt. Ezeket futószőnyeg borította. A szószéket ismét Nagy Rozália ajándékozta a gyülekezetnek.

Az új imaházhelyiség ünnepélyes megnyitóját – a tervezettnek meg­felelően – 1934. augusztus 5-én vasárnap délután 5 órától tartották. Jelen volt a közösség prédikátori karának nagy része: Siroky István, Sebestyén János, id. Kurgyis János, Búth Kálmán, Bernhardt Gyula, Szűcs József, Kubisch János, Elefánti János (valamint Mihók Imre test­vér). Nemcsak a terem, de a bejárati kisudvar is zsúfolásig megtelt. A jelenlévők száma körülbelül 500 volt. Az ünnepélyt Tomi testvér vezette, tőle balra és jobbra két-két gyülekezeti elöljáró foglalt helyet. Az első sorban ültek a meghívott prédikátorok. A megnyitó programja testvé­reink visszaemlékezései és folyóiratunk 1934. augusztusi számának tudósítása szerint a következő volt:

–     A kezdő imát Kurgyis János testvér mondta el.
–     Kezdő ének: "O mily szép Istennek hajléka".
–     Tomi testvér üdvözlő szavai
–     Énekkari szolgálat: "Uram jóságod végtelen" (a kvartett-részt Siroky Istvánné, Dobner Mária, Dobner József, és Győri Elemér énekelte, vezényelt: Vellai Imre).
–     Tomi testvér (tartalmas) bevezető beszéde következett (Salamon király templomszentelő imáját olvasta fel).

A továbbiakban még két énekkari szolgálat („Mindeddig megsegített...”, „Jézushoz jöjj, kedves lélek”), valamint a férfikar szolgálata hang­zott el. ifj. Kurgyis János énekelt („Börtönömnek sötétjében+), majd Bernhardt Gyuláné kisfiával – ma már „Gyuszi bácsi” – énekelt. Szolgált a helybeli pengetős- és a kispesti vonós zenekar. Sokan mondtak szavalatot. Igével Siroky István (Zsid. 11:13-15), Horváth Pál (a 89. zsoltár) és Kurgyis János testvér (Ap.Cs. 7:41) szolgált. Tomi testvér zárószavaival, közös énekkel és Szűcs József testvér imájával fejeződött be este.10 órakor az ünnepély.

Történt azonban egy programon kívüli esemény is, amit nem hallgat­hatunk el. Amíg az ünnepély tartott, Simonfalvi Lajos testvérünk bete­gen feküdt a kisudvarra néző egyik földszinti lakásban, ahol albérlő volt. Egész testére kiterjedő ízületi bántalmai miatt igen nagy fájdalmai vol­tak. Míg lázasan, félig eszméletlen állapotban várta sorsának jobbra fordulását, az ünneplő gyülekezet mély együttérzéssel imádkozott érte. Isten meghallgatta kérésüket, testvérünk fájdalmai megszűntek – az Úr felsegítette őt betegágyából.

A korszakot és az akkori Budapestet az 1934 augusztusi Magyar Világhíradó 548-as számával idézzük meg (09:09 perc).