A gyülekezet megalakulása
Átköltözés az Aréna úti helyiségbe
Az új helyiség keresésének idején gyülekezetünknek volt egy zsidó származású tagja, Schwarz Laura, a Pester Lloyd szerkesztőségének alkalmazottja, gyülekezetünknek pedig hűséges szolgálója, szavalója. Ó volt az, aki a VII. kerületi Aréna út 7. szám alatti házban levő kiadó helyiséget ajánlotta. Felvetődik a kérdés, hogy mi szükség van származását említeni, hiszen Magyarország évszázadokon át soknemzetiségű állam volt, és így nincs különösebb jelentősége annak, hogy valaki milyen nemzetiségű, vagy milyen származású. Mégis, a jelen esetben nem tekintünk el ettől a körülménytől. Már gyülekezetünk születésétől kezdve igen sok zsidó nő és férfi talált köztünk otthonra, őszinte, együttérző testvérekre. Most pedig – Schwarz Laura kedves szolgálatát említve – több évtized eltelte után is fájó szívvel emlékezünk meg róluk, akik kivétel nélkül a haláltáborokban vesztették életüket.
Visszatérve a javaslatra, a VII. kerületi Aréna út 7. (kerülethatár- és utcanév-változás miatt ma Dózsa György út 7.) szám alatti ház hátsó udvarában találtak egy kiadó helyiséget, melynek nagy előnye, hogy önálló épület volt. Ez a helyiség régebben lovaglóterem volt, amit a háztulajdonos gróf leánya használt. Majd a zsidó hitközség vette át és étkezés céljára rendezték be. Ezután történt, hogy a gyülekezet a helyiséget kibérelte és 1934 tavaszán nekiláttak a munkának. A helyiség igen rossz, elhanyagolt állapotban volt. Egyidejűen kitűzték az ünnepélyes megnyitó időpontját is, augusztus első vasárnapjára.
Milyen munkákat is kellett végezni? A kőműves munkáktól kezdve mindenféle szakipari munka előfordult. Id. Gábos Gyula mérnök testvér irányította az építési munkákat. Ezek során váltották ki a terem első részében levő középső tartófalat egy vékony acéloszlopra. Elkezdték a bemerítő-medence építését is. Vakoltak, festettek, mázoltak, lakatos- és asztalos munkákat végeztek. Az egyik legnehezebb és legköltségesebb munka a teljesen használhatatlan padlózat pótlása volt. Elfogadható minőségben csak a terem első részében sikerült ezt elvégezni, hátul csak hulladék deszkából tudták megoldani a padlózást. Azok az egyszerű, de igen kényelmes padok, amelyeket az utóbbi években adtunk át vidéki gyülekezeteknek, akkor készültek, vásárolt deszkából, Rádli Imre testvér művezetésével. A vörös kókusz szőnyegeket Merész Sándor testvér szerezte be jutányosán munkahelyéről, a Szőnyeggyárból, ahol üzemvezető volt.
A termet a következőképpen alakították ki: elől középen a bemerítő-medence helye volt (a medence csak 1935-re készült el), a baloldalon az énekkar, a zenekar és a zongora helyezkedett el; a jobb oldalon egy leválasztott részben imádkoztak Isten áldásáért, még istentisztelet közben is. A szószék környékét dobogóval megemelték. A terem hátsó részét is leválasztották; itt volt a belépő helyiség a falikúttal valamint egy kisterem. Térelválasztásra borított deszkafalakat és függönyöket használtak. Hosszirányú közlekedő út az oldalfalaknál és középen, keresztirányú út a bejárati ajtóval szemben és hátul volt. Ezeket futószőnyeg borította. A szószéket ismét Nagy Rozália ajándékozta a gyülekezetnek.
Az új imaházhelyiség ünnepélyes megnyitóját – a tervezettnek megfelelően – 1934. augusztus 5-én vasárnap délután 5 órától tartották. Jelen volt a közösség prédikátori karának nagy része: Siroky István, Sebestyén János, id. Kurgyis János, Búth Kálmán, Bernhardt Gyula, Szűcs József, Kubisch János, Elefánti János (valamint Mihók Imre testvér). Nemcsak a terem, de a bejárati kisudvar is zsúfolásig megtelt. A jelenlévők száma körülbelül 500 volt. Az ünnepélyt Tomi testvér vezette, tőle balra és jobbra két-két gyülekezeti elöljáró foglalt helyet. Az első sorban ültek a meghívott prédikátorok. A megnyitó programja testvéreink visszaemlékezései és folyóiratunk 1934. augusztusi számának tudósítása szerint a következő volt:
– A kezdő imát Kurgyis János testvér mondta el.
– Kezdő ének: "O mily szép Istennek hajléka".
– Tomi testvér üdvözlő szavai
– Énekkari szolgálat: "Uram jóságod végtelen" (a kvartett-részt Siroky Istvánné, Dobner Mária, Dobner József, és Győri Elemér énekelte, vezényelt: Vellai Imre).
– Tomi testvér (tartalmas) bevezető beszéde következett (Salamon király templomszentelő imáját olvasta fel).
A továbbiakban még két énekkari szolgálat („Mindeddig megsegített...”, „Jézushoz jöjj, kedves lélek”), valamint a férfikar szolgálata hangzott el. ifj. Kurgyis János énekelt („Börtönömnek sötétjében+), majd Bernhardt Gyuláné kisfiával – ma már „Gyuszi bácsi” – énekelt. Szolgált a helybeli pengetős- és a kispesti vonós zenekar. Sokan mondtak szavalatot. Igével Siroky István (Zsid. 11:13-15), Horváth Pál (a 89. zsoltár) és Kurgyis János testvér (Ap.Cs. 7:41) szolgált. Tomi testvér zárószavaival, közös énekkel és Szűcs József testvér imájával fejeződött be este.10 órakor az ünnepély.
Történt azonban egy programon kívüli esemény is, amit nem hallgathatunk el. Amíg az ünnepély tartott, Simonfalvi Lajos testvérünk betegen feküdt a kisudvarra néző egyik földszinti lakásban, ahol albérlő volt. Egész testére kiterjedő ízületi bántalmai miatt igen nagy fájdalmai voltak. Míg lázasan, félig eszméletlen állapotban várta sorsának jobbra fordulását, az ünneplő gyülekezet mély együttérzéssel imádkozott érte. Isten meghallgatta kérésüket, testvérünk fájdalmai megszűntek – az Úr felsegítette őt betegágyából.
A korszakot és az akkori Budapestet az 1934 augusztusi Magyar Világhíradó 548-as számával idézzük meg (09:09 perc).