Jaj, te hívtál? Nem ismertem meg a hangodat – csak felvettem a telefont. Tudod, mindent elfelejtek, olyan vagyok, mint egy kisgyerek, vagy még annál is rosszabb…
Éppen most reggeliztünk, egy perce léptem be a szobába.Azt mondod, gyengébb a hangom?Nagyon gyenge vagyok most, kérem az Urat, hogy adjon erőt…Nehéz néha, meg is kérdezem az én Uramat, miért tartol még itt, Istenem?Nincs tervem, nincs semmi célom, jobb volna már odaát lenni… Távol van a családom is..
A testvéreim nagyon jók hozzám, látogatnak. Egyik húgom kivisz majd pár napra, elbeszélgetünk. Azt érzem mostanában, hogy olyan időzavarban vagyok, mindent elfelejtek.
De az Igét, a Bibliát tisztán felfogom és megértem, ha szól hozzám az Úr. Hiányzik az otthonom, de nem háborgok a sorsom miatt, inkább hálás vagyok az itteni testvérekért, a gyülekezetért-tiértetek, azért is, hogy gondoltok rám. Ne felejtsetek el, még itt vagyok!
Mit mondasz? Eljöttök majd meglátogatni? Az lesz nekem az igazi örömünnep! Áldjon meg benneteket az Úr, gondoljatok rám, és imádkozzatok értem! Előttem vagytok sokszor, én is köztetek, együtt vagyunk az imaházban…
Ha itt már nem is, de fönt együtt leszünk, ugye, mindannyian? Isten veletek!
