Már kezdek egészen otthon lenni a szeretetotthonban, Kiskőrösön. Megyünk imaházba, beszélgetünk. Nagyon jók a gondozók, figyelmesek, készségesek, szeretettel bánnak velünk.
Az egyik szobatársam ágyban fekvő beteg, sokszor segítek neki, vagy csak odaülünk az ágya mellé és énekelünk. Itt volt mind a három testvérem, meglátogattak, jó volt együtt lenni, fölvidult a lelkem. Többen kerestek tőletek/tőlünk/az imaházból telefonon, Bérczes Lajos testvér is fölhívott.
Sokszor hálát adok az Úrnak a lelkipásztorunkért, aki törődött velem, közbejárt, hogy bejussak ide… Áldja meg a Jóisten… Igaz, ez nem a régi, megszokott helyem mégse, de azért jó itt… Hát, ti hogy vagytok? Sokat van eszemben a gyülekezet, látom az arcokat, mint amikor együtt voltunk… annyi évig. Áldjon meg benneteket az Úr, és gondoljatok néha rám imáitokban!
Most küldöm nektek egyik versemet, amit 1978-ban írtam, de ma is érvényes.
Oltalmam az Úr
Dicsérem, áldom az Urat, Uram, mily nagy a jóságod Óvod, véded az életem, |
Sátorodnak árnyékában Istenem, az életemet Szeretném a tetteidet |