Igei gondolatok

Ádámkó András

„És neked nagy kívánságaid vannak? Ne legyenek! …de te életedet ajándékul kapod, bárhová mégy.” (Jer 45,5)

Jeremiás próféta könyvében egy teljes fejezet Bárukról szól. Nagyon szeretem ezt a részt, mert ebben igen közel jön hozzánk Isten lénye, nevelő szeretete. Báruk Jeremiás írnoka volt, aki királyok előtt is képviselte őt, ebből következtetve tanult ember lehetett. Valószínűleg úgy gondolta, ténykedése előkelő pozíciót fog majd biztosítani neki. De tervei nem váltak valóra. Jeremiás üldözött próféta lett, a kiválasztott Izrael déli országrésze, Júda is a végső pusztulás küszöbére érkezett, a babilóniai sereg már teljesen készen állt a kegyetlen öldöklésre és rombolásra. Ebben a helyzetben szól Bárukhoz az Úr, és próbálja helyére tenni Istenhez való viszonyát a fenti Igékkel.

Ádámkó András

„Amikor feltekintettek senkit nem láttak, csak Jézust egyedül” (Mt 17,8)

Kétéves áhítataim utolsó írására készülök. Elnézést kérek az esetleges ismétlésekért, de szeretném némileg összefoglalni azt, amire ezek közben saját magam is eljutottam. Arról a bibliai értékrendről szerettem volna írni, mely szerintem több, mint amit a pünkösdiek egy része vall és célként tűz ki.

Telegdi József

Karácsony a kereszténység egyik legfiatalabb, s egyben egyik legnagyobb ünnepe is, amelyen Jézus születését, testet öltését üljük meg. Az ünnep Rómában keletkezett a 4. században (325 és 335 között). Bevezetésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és az istentisztelet eszközével népszerűsítse a niceai zsinat (325) határozatát, amely szerint Jézus Krisztus Isten is és ember is egy személyben. A választás azért esett december 25-ére, mert ellensúlyozni kívánták az e napon ünnepelt „legyőzhetetlen Nap” pogány ünnepét azáltal, hogy bevezették Krisztusnak, „az üdvösség Napjának” ünnepét. Minden keresztény jó szívvel, örömmel azonosulhat tehát azzal a szándékkal és céllal, hogy karácsonykor az inkarnáció csodájára emlékezünk, és a nap Hősét, Jézust ünnepeljük.

Ádámkó András

Biblia a Krisztusban történő hivővé válásunkat nem tekinti végcélnak. Nagy terjedelemben foglalkozik azzal, hogyan kell élniük azoknak, akik már hisznek benne, és talán a cselekedetnél még fontosabb az, ami ezt meghatározza, hogy tudniillik mivé kell válnunk Krisztus követése közben. Ezt hívjuk megszentelődésnek, de talán még kifejezőbb, ahogy Pál apostol ezt átformálódásnak nevezi (2Kor 3,18).

Ádámkó András

„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága” (Zsid 11,1)

Azt, hogy mit tekintünk valóságnak leginkább az határozza meg, hogy milyen irányban nyitott az életünk. Egy olyan embernek, aki abban hisz, hogy ez az egyedüli világ amiben most létezünk, nincs más valóság, csak az, amit érzékel. Természetesen neki is vannak vágyai, tervei és ezek a célok teremtenek számára egy olyan elképzelt világot, amiben élni akar. Mivel nem hisz másban, ezek csak földi célok lehetnek: anyagi biztonság, jó egzisztencia. Lelki vágyaik is lehetnek, például egy szeretetben, örömben élő boldog család. Legtöbb esetben a nem hívő emberek ugyanazt keresik, mint mi. Nagyon kevés a különbség, ne elkárhozásra ítéltekként tekintsünk rájuk! Viszont mégis mások abban, hogy számukra zárva van egy világ, mely számunkra feltárulhatott; ez pedig az Isten országa.

Telegdi József

Nagy ellenségünk a magányosság. „Nem jó az embernek egyedül lenni", mondja az Úr (1Móz 2,18). Bizony nem jó. Ennek ellenére igen magas azoknak a száma, akik - átmenetileg vagy véglegesen - magányosságra kényszerülnek.

Ádámkó András

Ez a kifejezés, hogy kincs a mennyben, többször előfordul főleg a Máté evangéliumban magától Jézus Krisztustól. Az egyik alkalommal a hegyi beszédben, ahol azzal az ellentétpárral együtt hangzik el, hogy ne gyűjtsünk kincset a földön, ahol az időleges, hanem a mennyben, ahol örökké megmarad (Mt 6, 19-21). A másik egy emlékezetes beszélgetés alkalmával, amit mi a gazdag ifjú történetének nevezünk, ahol Jézus a mennyei kincs feltételének a vagyona szétosztását, és az Ő követését jelölte meg (Mt 19,21). Egy példázatban is beszél arról, hogy a mennyek országa olyan, mint a szántóföldben elrejtett kincs, amit ha megtalál az ember, örömében elad mindent, hogy megvegye azt a földet (Mt 13,44). E három igehely alapján egyértelműen leszögezhető, hogy mennyi kincset a földi dolgokról való lemondással, illetve az ahhoz való kötődés megtagadásával lehet szerezni.

Bérczes Lajos

Ádámkó András

"Nincsen saját igazságom... hanem a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől" (Fil 3,9).

Mi pünkösdiek, a hívő élet fokmérőjének a külső, látványos cselekedeteket, megnyilvánulásokat tartjuk. Isten átalakító, belső munkáját nem helyezzük annyira előtérbe, pedig a Szentlélek munkája akkor lesz hatással környezetünkre, ha szabad utat kap életünkön keresztül. Ehhez félre kell tenni az ott tornyosuló akadályokat, aminek egyik eleme az önigazságunk, vagyis a tökéletesnek tartott „én"-ünk.

Ádámkó András

Jézus nevében bármit kérünk, megkapjuk - ígérte Jézus. Mégis mennyi ima - amihez hozzátesszük, hogy „Jézus nevében" - után nincs meg az általunk várt válasz?
„...hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek" (Jn 15,16) „...de amim van azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!" (ApCsel 3,6)