Fölösleges imakérések
Ha valóban így van, akkor alapvető tévedésben élünk; azt keressük, amit már megtaláltunk, és azt kérjük, amit már megkaptunk. Pál ezt a kérdést teszi fel, mikor látja, hogy a korinthusi gyülekezet nem úgy működik, ahogy kell: „nem tudjátok?” Ma sem időszerűtlen ez a kérdés.
Az Újszövetség tele van a Krisztus váltsághalála kapcsán már megvalósult múlt idejű kijelentésekkel, amit – elnézést, hogy ilyet írok – tudatlanságunkban még mindig kérünk Istentől. Folyamatosan kérhetjük, hogy Isten szabadítson meg minket bűneinkből, pedig a Róma 6. szerint erre a megoldást már megkaptuk. El kell fogadnunk, hogy a régi életünk meghalt bűneivel együtt, nekünk pedig nem ezzel kell foglalkozni, hanem felöltözve az új embert, élni kell a feltámadt krisztusi életet. A megújulást nem kell kérnünk, mert Ő már megújított minket és bennünk lakik, ezért a Biblia azt tanácsolja, hogy ébredj fel aki alszol, és felragyog neked a Krisztus. Sok, régen szentlélek-keresztséget kapott pünkösdi kér új tüzet életébe, pedig Pál apostol azt tanácsolja Timóteusnak, hogy gerjessze fel Isten kegyelmi ajándékát, ami már benne van. Az első keresztények győzelmes életének alapja az volt, hogy teljesen tudatában voltak annak a kegyelemnek, amit Jézus Krisztus elhozott számukra. A továbbiakban nem siránkozó kérésekkel jöttek Istenhez, hanem hálát adtak azért, amit Isten elvégzett értük. Ha elolvassuk Jakab levelét, elénk kerül egy ember, aki teljesen bizonyos volt Isten jelenlétében, cselekedeteiben, akár bűnbocsánatról, akár gyógyulásról volt szó. Ezek alapján egészen bizonyosan állíthatjuk, hogy a megoldást alapvetően nem újból és újból a mennyből kell várnunk, hanem fel kell ismerni, hogy Isten már bennünk él és ebben a tudatban kell naponta járni. Pál apostol így imádkozik: „Kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy világítsa meg szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az Ő hatalma rajtunk hívőkön”. (Ef 1,17-19) Mi az oka annak, hogy nem ismerjük fel ezt a mérhetetlen hatalmat, és helyette szegénységtudatban élünk?
Ne legyünk félrevezethetőek!
A tudatlanság egyik forrása az az igénytelenség, hogy egyáltalán nem is keressük a mélyebb isteni életet. Sokan megtérésükkel és alkalmi gyülekezetbe járásukkal lerendezettnek tartják az Istennel való kapcsolatot. Sok hívő ember – köztük vezetők – nem olvas olyan könyveket, amelyek erősítenék ezt a kapcsolatot, és feltárnák mélyebben Isten igazságait. Hála az Úrnak, bizonyságok sokaságai állnak rendelkezésünkre. Alkalmainkon kívül számos rendezvény, konferencia adna lehetőséget olyan közösség megélésére, ami kiegészíti gyülekezeti életünket és tovább gazdagítja megismerésünket, elhívásunkat.
Isten végső terve az övéivel az új szövetség, melynek lényege a kezdő Ige alapján: törvényeimet elméjükbe adom. Amíg nincs az értelmünkben – ami alatt az Istentől megújult értelmet értem –, addig tudatlanságban élünk. A tudatlan embert félre lehet vezetni. A mai idők, az értelemszerzés helyett a butításra, az agymosásra épülnek, amelyet főleg a média végez. Sajnos a tudatlan ember sok mindenre rávehető. Ennek a veszélynek a hívő emberek is ki vannak téve, főleg az önállóságukat különösen hangsúlyozó felekezetekben, gyülekezetekben, akik semmilyen kontrollt nem engednek ténykedésükre és úgy gondolják, ők különbek a többieknél. Attól félek, hogy nemcsak a többi gyülekezettől szakadnak el így, hanem magától Krisztus Testétől is. Csak egyet említek: sajnos – főleg karizmatikus gyülekezetekben – egyes helyeken többet beszélnek a pénzről, mint Isten evangéliumáról. Ennek lényege, hogy az „áldások” előfeltételeként egyre több pénzt próbálnak kicsalogatni az emberekből. A tizedről szóló egészséges tanítást felváltotta az adótörvényeket is megelőző szuperbruttósítás, ami a kézhez kapott jövedelmen túl még a levont adókból is tizedet követel, ami egy vállalkozónál akár szinte a teljes maradó bevételét is jelentheti. Hallottam – szerencsére más karizmatikus gyülekezettől – olyan tanítást, hogy az Úr helyett a pásztoré a tized és a többi költségekre újabb adományokat gyűjtenek. Szégyen, hogy amíg egyes nagyegyházak komoly erőfeszítéseket tesznek az árvák, a szegények felé, addig karizmatikus gyülekezetekben a világon több helyen pontosan fordítva történik. Egyes vezetők Isten nevében fosztanak ki tagokat, sőt a mai híreket olvasva Amerikában már az is előfordul, hogy szexuálisan is kihasználják őket. Remélem, ezek a tanítások nem lelnek talajra Közösségünkben. Helyesnek tartom az adakozásról szóló tanításokat, mert a zsugoriságot és fösvénységet, a tized visszatartását az Úr nem áldhatja meg, de mégsem szeretnék olyan gyülekezetbe járni, ahol félórákat hallhatok az adakozás „áldásairól”, ami – ha közben nem figyelek Istenre – csak kihasználásomhoz és nem áldásokhoz vezet. Vigyázzunk – különösen új tanítások esetén –, hogy azok valóban Istentől jönnek-e, nehogy csapdába essünk.
Kicsik és nagyok
Az Úr azt mondja, hogy az új szövetségben mindannyian ismerni fogjuk Őt, és nem tanítja egyik a másikat erről. Még egy meghatározás van itt: „kicsinyek és nagyok”. Ez egy nagyon fontos kijelentés. Ha az Úré vagy, ismerned kell Őt! Még akkor is, ha a legegyszerűbb tagnak tartod magad, akinek semmilyen rangja nincs a gyülekezetben. Ne bízd magad még a legtöbbre becsült ember vezetésére sem, mert ezzel az Urat kisebbíted meg. Ő azt akarja, hogy közvetlenül ismerd Őt, és Tőle vegyél tanítást. Még véletlenül sem szeretnék a gyülekezeti rend ellen beszélni, de még a legjobban szeretett pásztoromra sem bízhatom az életem, de a felelősséget sem háríthatom rá. Engem nem ember, hanem Krisztus váltott meg, Ő halt meg értem, és Ő él bennem! Az Urat akkor követhetjük igazán, ha értelmünkön túl az Ő törvénye továbbmegy és a szívünkbe is be van írva. Ez azt jelenti, hogy nemcsak gépiesen cselekszem amit tennem kell, hanem saját életem ráhangolódott, összhangba került az Ő akaratával, ezért szívesen, örömmel teszem azt. Az én eledelem az – mondja Jézus a tanítványainak –, hogy teljesítem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az Ő munkáját (Jn 4,34). Ha nincsenek az Úr akaratából végzett cselekedeteim, akkor Jakab szerint a hitem halott (Jak 3,26). Hogy valóban felismerjük Isten akaratát a Róma 12,1-2 szerint oda kell szánnunk, alá kell rendelnünk testünket, és meg kell, hogy újuljon értelmünk, és nem igazodhatunk e világhoz. A testi keresztény ember, akit vágyai, akarata, érzelmei, világi célok irányítanak, aligha hallhatja meg Isten hangját, mert egyszerűen más dimenzióban él.
Jézusra van szükségünk
Az utóbbi időszakban egyre több tanításban jön elém, ami a hívőknek egy olyan csoportjáról szól, akik győztesek lesznek, akiknek a sorsa még az örökkévalóságban is elválik a többiekétől. Sok mindent Isten rajtuk keresztül végez, és őrájuk nézve fogad el, ők a sók a világban és a gyülekezetekben is. Legtöbbször egyszerű hívő tagokról van szó. Talán nincsenek sokan, ami nem azért van, mert Isten kevés ilyet akar, hanem mert nagyon kevesen mennek végig a keskeny úton, amelyre Isten minden Őt követőt elhívott. Talán jobban el kellene gondolkoznunk azon, hogy mit jelent az, amikor Jézus ezt mondja: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, valaki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt”. (Mk 8,35) A mai tanítások lényege az, hogyan teljesedhetünk ki feleségként, munkánkban, karrierünkben stb., nem pedig az, hogyan veszítsük el azt, ami emberi bennünk. Leghasznosabb, amit a Lélek elvégezhet bennünk, hogy megtöri, alázatossá teszi életünket, hogy Krisztus kiáradhasson belőle. Ekkor történik meg az a csoda, hogy az emberek, akikkel találkozunk, megérinthetik, megtapasztalhatják a bennünk élő Krisztust, cselekedeteink pedig Isten cselekedeteivé válnak. Miért fontos ez? Mert égető szükség van olyan cselekedetekre, viszonyulásokra, amelyek valóban a mennyből származnak, mert csak az segít igazán. Miről szól az életed, mi van vágyaid középpontjában? Ha csak azok, amik e világhoz kötődnek még nem mondhatod el, mint Pál, hogy neki az élet Krisztus (Fil 1,21). Ma annyi minden van életünkben, aminek semmi köze ahhoz, hogy mi hívők vagyunk. Sok mindennel foglalkozunk, aggódunk, pedig Jézus szerint kevésre van szükség, valójában csak egyre (Lk 10,42). Az Egyetlen pedig akire szükséged van, ha újjászülettél benned él. Nincs szükséged közvetítőkre, mert megváltott, mindeddig megtartott, és az Ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre való (2Pt 1,3).
Megjelent: Élő Víz 2009/5
