Bejelentkezés
Alkalmak

 
Itt vagyunk!
Agapé multimédia
 
VIDEÓK
Húsvéti Üzenet
 

 
 Diabemutató
Húsvéti musical 10-04-04
Agapé húsvéti musical 2010-04-04
 
Hangfelvétel
Monica Campos 10-03-28

 
Facebook

 
Könyvajánló
 

Igei gondolatok: Menjetek! Maradjatok!

Készítő:: Admin Publikálva: 2009-11-07 00:21
Oldal megtekintve: 0 megtekintés

Pataky Albert

Ha a cím az Olvasókat az országot válságba lavírozó, aztán onnan most kivezetni szándékozó politikusok egymásnak és önmaguknak is ellentmondó programjaira emlékezteti, megnyugtatok mindenkit, most nem ilyen „azt sem tudom mit csináljunk”-ról lesz szó!

Hit és lemondás

Egy mozgalmas világban élünk. Talán soha nem változtak a dolgok olyan gyors iramban, mint manapság. Az emberek minden eddiginél könnyebben mozdulnak. Míg száz évvel ezelőtt a magyarok legnagyobb része falujában, vagy városában, a szülői házban élte le egész életét, ma többször is készek vagyunk lakhelyet változtatni. Amíg a kommunizmus alatt, többnyire egy munkahelyen dolgoztak nyugdíjig az emberek, addig ma természetes a többszöri munkahelyváltozás. Sőt! A fiatalabbak kevés gondolkodási idő után, akár messze külföldön is állást vállalnak. Egy-egy tárgyalás, vagy konferencia kedvéért, ha kell akár Amerikába, vagy Ausztráliába is könnyen elutazunk. Tágul az életünk tere. Tágul a mozgásterünk.

Egy területen viszont az átlagos keresztények mintha mégis beszűkülnének. Pedig ez a terület a legfontosabb! Ez az evangélium, a Krisztusról, a megváltásról szóló örömhír megosztása. Nem régen ünnepeltük Jézus feltámadását. Nemsokára megemlékezünk mennybemeneteléről és várjuk a pünkösd ünnepét. Sok templomban, imaházban elhangzott, vagy hirdetve lesz, amit Jézus végrendeletként hagyott tanítványai számára:

„Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,18-20)

Menjetek el tehát

Nem csak feltámadását követően, hanem elhívásuk után hamarosan kiküldte tanítványait a Mester az emberek közé, hogy Isten országát hirdessék. Nem túlképzett, mindent nagyon jól tudó, de tétlen tanítványokat akart, hanem a munkamezőn megbízással és a tőle kapott erővel szolgálókat!

„Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” (Mt 10,7-8)

A tanítványok akkor ismerték meg Isten országát működés közben, amikor elindultak, a tettek mezejére léptek. Jézus azt mondta, „íme, én veletek vagyok” és „nekem adatott minden hatalom”. De milyen összefüggésben mondta ezeket? A „menjetek el tehát” összefüggésében. Meg fogjátok tapasztalni, átélhetitek! Csak menjetek! De mi mit teszünk? Szeretünk kényelmes otthonainkban, szép környezetben, felüdítő dicsőítő dalokat hallgatva pihenni. Elmélkedni az Úr jóságáról, nagyszerűen megtervezett és lebonyolított istentiszteleteken részt venni, ahol minden lelki igényünket kielégítik. Ez minden vágyunk? Közben panaszkodunk, hogy „kevéssé érezzük a Szentlélek jelenlétét”. Természetesen az elmélkedésre és a felüdülésre is szükségünk van, de csak azt tenni, a Mester akarata elleni vétek. De a szükségben levőkkel szembeni vétek is. Arról már ne is beszéljünk, hogy saját lelkünket is meglopjuk azzal, hogy nem ismerhetjük meg az Isten országának erőit működésük közben.

Elméleti kereszténység

Az elméleti kereszténység minden emberi társulásnál szegényebb formáció. Nem véletlen, hogy Nyugat-Európában kiürülnek a templomok, és mint műemlékeket mutogatják, vagy jobb esetben koncertteremnek is használják azokat. De mire használhatnánk a pünkösdi imaházakat, ha kiürülnének? Nem műemlékek és talán akusztikailag is találhatók jobb épületek. Ugyanakkor a feltámadt Krisztus megbízása szerint és az Ő ereje által szolgáló kereszténység minden földi szervezetnél hatékonyabb, áldásosabb és dicsőségesebb. Mi tart vissza bennünket attól, hogy ne csak elmélkedjünk róla, hanem meg is tapasztaljuk?

Az úttörő nagymama

Talán az Élő Víz olvasói közül sokan tudják, hogy a magyarországi pünkösdi mozgalom úttörője és egyik alapítója, Szalai Józsefné volt a nagymamám. A mennyek országának erőiből tapasztalatot nyerhettem mellette, már gyermekként is. Mi volt a titka? Egyszerű falusi asszony volt, a mezőgazdaságban dolgozott, mint kortársai közül sokan. Képzettsége sem volt nagyobb az átlagnál. Tudományát leginkább a Bibliából szerezte. Mi volt hát a titka? Igyekezett élni azt, amit olvasott. Ha a Szentírás megszólította, elindult. Az Egyesült Államokban adta életét az Úrnak egy pünkösdi gyülekezetben. Ettől kezdve mindent, az anyagi haszonszerzés vágyát is felülmúlta az a csillapíthatatlan vágy, hogy magyarországi honfitársainak is meg kell tudnia és tapasztalnia mindazt, amit ő átélt Krisztus ígéreteiből. Ez hozta haza az amerikai világvárosból az egyszerű kis somogyi faluba, Darányba. A nem pünkösdiek manapság leginkább webkamerás gólyáiról ismerik a település nevét. Abban az időben Szalaiék missziójának köszönhette országos hírét.

A darányi 18

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1924 elején foglalkozott a magyarországi pünkösdiekkel. Február 1-jei határidővel véleményt kért a „hitfelekezetről” a református egyház vezetőitől. A válasz megtalálható a Magyarországi Református Egyház Zsinati levéltárában, a közigazgatási iratok között. A véleményt Nagy István református missziói előadó készítette. Ebből idézek: „Társadalmi vagy állami rendet érintő vonatkozásban teljesen veszélytelenek … vallják azt, hogy Jézus ma is gyógyít … a baptistákhoz közel állnak. Hívja fel őket az államkormány szervezkedésre és elismertetésük kérésére.” Elterjedésükről csak annyi tudomása volt, hogy Darány községben van gyülekezetük, és mindössze 18-an vannak. Nem megdöbbentő?! Tizennyolc ember, és foglalkoztatja jelenlétük a minisztériumot, valamint a második legnagyobb hazai egyház vezetését! A hazaérkezést követő bő két év alatt 18 bemerített tag és ennek többszöröse résztvevőként az istentiszteleteken, ez volt a kezdeti eredmény. Aztán „kizendült” az evangélium a környező falvakba is. A fárasztó napi munka után esténként a környező településekre is elvitte nagyanyám az evangéliumot. Később „gyakorlati kiképzésre” Darányba küldte a Közösség vezetése Fábián Józsefet és Deák Józsefet is. Mindketten közösségünk szeretett és tisztelt vezetőivé váltak.

Gyermekkori emlékek

Gyermekkorom emlékei közé tartozik, hogy a nyári tanítási szünetekben Darányban töltött napjaim gyakran végződtek azzal, hogy nagymamám így szólt: „Gyere kisfiam, menjünk, látogassuk meg a betegeket”! Ilyenkor elindultunk és két vagy három olyan családot látogattunk meg, ahol beteg volt valaki. Faluhelyen akkoriban estefelé, az emberek kint ültek a kispadon, házaik előtt. Ahogy mentünk egyik beteg otthonából a másikéba, sok pad előtt álltunk meg pár szóra, és persze ez mindig imádsággal végződött. Többször engem kért nagyanyám imádságra. Hét-nyolc éves gyermekként ezt időnként kényelmetlennek éreztem. De szerettem nagyanyámat, az Urat is, meg a falubelieket is, így tehát megtettem. Nem csak igét olvasni és imádkozni ment mama a betegekhez, hanem sokszor mosdatni, sebeket kötözni, olyankor nem vitt magával. Ha a beteg meghalt, segített a családnak a holtest temetésre való tisztességes felkészítésében is. Talán mindenkinél többet tudott a település lakóiról, de nem azért, hogy megossza a kispadon ülőkkel, hanem, hogy elmondja azokat Urának, és ha tudott segítsen ő maga is.

Szemben a nagykéssel

Egy este, betegtől hazafelé jövet arra lett figyelmes, hogy két asszony zokogva didereg hálóingben saját udvarukon. Megszólította őket, és megtudta, hogy a részeg dühöngő férj disznóölő késsel kergette ki feleségét és anyósát a házból. Csendesen imádkozva belépett az ajtón, és megszólította a még mindig kést szorongató férfit. „Édes fiam, te nem vagy olyan gonosz ember, hogy késsel kergesd a családod. Jézus nevében kérem, add ide nekem azt az eszközt és hívd be szeretteidet!” A férfi először tétovázva, aztán könnyek között tette meg, amire kérte a „szent asszony”. A kéregető cigány sohasem kerülte el házát, de nem is jött ki onnan üres kézzel, mert az imádság mellé mindig kapott ennivalót is. Nagybátyám Losonczi Pál sofőrje volt, így a mezőgazdasági miniszter, később államfő, sokszor megfordult darányi házunkban. Neki a közeli Barcson volt családi háza, ahova Budapestről, államfőként is sokszor hazalátogatott. Ilyen látogatások során feleségével együtt útba ejtette nagymamámat is. Az idős pünkösdi veterán azt tette ilyenkor is, amit mindig tenni szokott, bizonyságot tett és imádkozott, ahogy ezt megtanulta Pál apostoltól.

Amiről az ige beszél

„Menjetek” – mondta Jézus. Mi pedig sokszor azzal mentegetjük magunkat, hogy ahova mennénk, azok úgysem fogadnák szívesen szolgálatunkat. De mindig vannak, akik örömmel veszik, csak meg kell találnunk őket. Ha százan elutasítanak, még mindig tízezrek lehetnek, akik az evangéliumra és ránk várnak. Urunk a menyegzőről szóló példázatában erről beszélt.

„Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.” (Mt 22,8-10)

De a Názáreti nem csak azt mondta tanítványainak, hogy „menjetek”, hanem azt is, „maradjatok”.

„Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (ApCsel 1,4-5)

„És így szólt nekik: Így van megírva: a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve. Ti vagytok erre a tanúk. És íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel.” (Lk 24,46-49)

Maradni és menni

Jézus nagyon jól tudta mit jelent menni és tenni az Atya akaratát, és mit jelent maradni és keresni az Atya jelenlétét. Bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget. Éjszakánként pedig imádkozott. Kedvelt helye volt a Gecsemáné hegy egyik kertje, ahol magában, vagy tanítványai jelenlétében imádkozott. Ott tartózkodott a kereszthalál előtt is. Tanítványainak azt parancsolta, hogy maradjanak Jeruzsálemben a Szentlélek kitöltetéséig. Pünkösd után pedig, bár üldözések hatására, de elmentek, mindenfelé hirdetve az evangéliumot. Hogy van ez a mi életünkben? Tudjuk-e, hogy mennyei erő nélkül eredménytelen lehet tevékenykedésünk, de erőért és „betöltekezésért” könyörögni a szolgálat készsége nélkül értelmetlen. Szomorú, ha valaki mindig csak szalad előre anélkül, hogy tudná mit jelent „maradni” és időzni az Úr jelenlétében. Az is szomorú, ha valaki mindig csak az Úr közelségét akarja élvezni, kiküldő parancsát figyelmen kívül hagyva. Mit mondjunk arról, aki pedig eltéveszti a menés és a maradás idejét? Ha a Mesterre figyelünk, nem történhet ez meg velünk. Nagymamám „szolgálati titkai” közé tartoztak a sok imádságtól „megkérgesedett” térdei is. Ő is tudta mit jelent „maradni” és „menni”.

Kedves Olvasóim számára mit is kívánhatnék húsvét és pünkösd között? Az Úr szava és a Lélek indítása szerint „menjetek el” a misszióba és „maradjatok” az imádság helyén!

Megjelent: Élő Víz 2009/2

Mondatok
„Lélekkel kell megtölteni a digitális világot. Az evangéliumi üzenethez való szüntelen hűséggel.”
XVI. Benedek pápa - idézi: mr1 Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 2010.01.28.
 
Igehirdetések
Kalendárium
2012. február
2012-02-07 22:03
2012. január
2012-01-10 21:21
2011. december
2011-12-03 17:39
Gyerekprogramok
Neves(s) nap
2011-04-29 19:28
Tavasztündér
2010-03-14 02:13
Programajánló
Agapé programok
Aktív Agapé Túra
2011-04-21 13:04
Hárman a hegyen
2010-01-24 21:02
Ünnepek
2010-01-06 12:16