Gondolataink háttere
Tetteinket, szavainkat, a dolgokhoz való hozzáállásunkat gondolkozásmódunk és a gondolataink határozzák meg. Gondolatainkat befolyásolják a velünk, körülöttünk történt események, az ismereteink, az indulataink,a lehetőségeink, a kulturális környezetünk, és más emberek véleménye. Egy egészségügyi vagy műszaki újdonság híre más gondolatokat ébreszt abban, aki komoly szakmai ismeretekkel rendelkezik a témában, mint abban, aki csak újságírói riogatások szintjén hallott róla. Ne „dőljünk be” az ijesztgetésnek. Más gondolatokat ébreszt egy esemény, ha a családunk egyik tagjával történik, és mást, ha egy másik kontinensen történik ugyanaz. A történelemből tudjuk, hogy egyes „karizmatikus” személyiségek tömegeket tudtak gyilkos tettekre, vagy tétlenségre motiválni. Az indulatkeltés, az ellenségeskedésre, a gyűlöletre való késztetés ma is jelen van környezetünkben. Amikor Jakab és János megsértődve tüzet akartak kérni egy samáriai falura, Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek.” (Lk 9,55) Ismerjük fel mi is az indulatkeltés mögött az ellenség lelkét!
„Minden ember magából indul ki” mondja egy szólásunk. Más szavakkal: gondolataink magunk körül forognak. Jónak, vagy helyén valónak gondoljuk azt, ami nekünk jó, és rossznak azt, ami sérti érdekeinket vagy hiúságunkat, keresztezi elképzeléseinket. Ez a jellegzetes emberi gondolkozásmód. „Látta az Úr… hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz…” (1Móz 6,5) Jézus helyreigazította Pétert, mivel abban a dologban nem Isten szerint gondolkozott. „Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: »Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!« Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: »Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.«” (Mt 16,22-23)
Az újjászületett embernek megváltozik a gondolkozása, más szempontból látja, és más élethelyzetben éli meg az eseményeket. Krisztus megbocsátotta, váltsághalálával eltörölte bűneinket. Nem vagyunk többé zsarolhatók. Isten gyermekévé fogadott. A Mindenható házanépe, háztartásának része vagyunk. Egyre többet megismerhetünk Isten Igéjéből, tulajdonságaiból, dolgokhoz való hozzáállásából. Jézus emberként bemutatta, hogyan lehet Isten gyermekeként gondolkozni, viselkedni. Legyen példaképünk, gondolkozásunk formálója az Emberfia. Más emberek pedig csak olyan mértékben, amennyiben Krisztust követik.
Így gondolkodunk
Indulataink meghatározó módon befolyásolják gondolatainkat. Felháborító galádságokról hallunk, vagy látjuk azokat, és gondolatunkban azonnal keményen megtorolnánk. Az indulataink emberi létünk velejárói. Uralkodhatunk rajtuk, leplezhetjük, de azért hozzánk tartoznak. Az emberi indulatok nem szolgálják Isten dicsőségét. Az indulatokkal kapcsolatban szoktuk idézni: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,3-5) Valóban erre az indulatra van szükségünk. A krisztusi indulatot azonban nem lehet önfegyelemmel, vasakarattal, sem semmi más módon elsajátítani.
Gondolkodásunk néhány élethelyzetben:
- Anyagi szükséghelyzet
„A szerencsétlen ember megvetni való – gondolja, aki biztonságban él –, föl kell taszítani a tántorgókat!” (Jób 12,5) Panaszkodik Jób az emberi gondolkozásra. Anyagi szükséghelyzettel kapcsolatban hallottam ilyen megjegyzéseket. Vajon mennyi része van a szerencsétlennek abban, hogy ilyen sorsra jutott? Hiába a segítség annak, aki önmagán nem akar segíteni. Ezzel a megközelítéssel az ember csak indokot keres magának, hogy miért ne segítsen. Jellemző módon a felelősséget is át akarja hárítani a szerencsétlenre. Ezzel szemben az Ige tanácsa: „Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal..” (1Jn 3,17-18) Az önző emberi gondolkozás arra figyel, mi az, amiért nem segíthet. A szeretet azt keresi, hogyan tehetne mégis valamit. Isten pedig figyeli hogyan gondolkozunk, hogyan reagálunk az eseményekre. „Azt gondolják, nem látja az Úr, nem veszi észre Jákob Istene. Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek? Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna? Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert! Az Úr tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.” (Zsolt 94,7-11)
- Betegség
„És kérdezték őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” (Jn 9,2-3) Az emberi gondolkozásmód most is megpróbálja a nyomorult emberre, esetleg a szüleire hárítani a felelősséget. Az Isten szerinti megközelítéshez lássunk egy történetet. Egy késő esti TV adásban láttam egy fiatalembert. Akkor 23 éves volt. Úgy született, hogy mindkét karja hiányzott. Úgy nézett ki, mintha a vállainál amputálták volna. Ezen kívül nem voltak lábai sem. A lábai helyett a combjai helyén egy-egy arasznyi csonk volt, és az egyik csonkon egy torz lábfej néhány lábujjal. A törzse normális méretűnek látszott, és kifogástalan értelmi képességekkel rendelkezett.
Saját fájdalmával, helyzetével, betegségével kapcsolatban sokan teszik fel a kérdést Istennek: MIÉRT?
Azt gondoltam, ha másnál nem is, de nála jogos lehetett ez a kérdés. Isten is úgy gondolta, mert megválaszolta. A választ Isten Igéjében találta meg egy igehirdetés alkalmával. Az igehirdető az idézett részt olvasta fel. Az angol fordítás szerint: „hogy nyilvánvalóvá legyen benne az Isten dicsősége.” (Jn 9,3) Az Ige már a felolvasáskor megrázó erővel hatott rá. Választ kapott a kérdésére. Isten megváltoztatta az életét. Nos nem úgy, hogy meggyógyult, hanem ebben, és ezzel az élethelyzettel dicsőíti Istent. Példája alapján is bátran mondhatjuk, minden élethelyzet szolgálhatja Isten dicsőségét.
- Nézeteltérés
„Mert szükség, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek ti köztetek.” (1Kor 11,19) Kritikus helyzetekben ismerhetjük meg magunkat is, hogy vajon Isten szerint gondolkozunk-e. János apostol így tanít: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.” (1Jn 4,8) A dolgokhoz való hozzáállásunkat, megoldásainkat az minősíti, mennyire vannak összhangban a szeretet Istennel. „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16,14)
- Emlékeink
Az emlékeink a tudatunk mélyén, ösztönszerűen befolyásolják gondolkozásunkat. Régen történt események, negatív tapasztalatok gyanakvóvá teszik az embert. Őszintén megbocsátottuk valakinek azt, amivel vétett ellenünk, de óvatosak vagyunk vele, szeretnénk elkerülni, hogy újra kellemetlen helyzetbe kerüljünk. A sok negatív tapasztalat kiábrándulttá, bizalmatlanná tehet.
Gyülekezetünk ebben az évben ünnepli az imaházunk felavatásának hetvenötödik évfordulóját. A megemlékezés előkészítése során egyik presbiter testvérünk (nevét a rejtvény oldalakról ismerjük) azt indítványozta, hogy bár ez nem az ötvenedik év, de hirdessünk elengedés esztendejét a gyülekezetben. Az indítványt a vezetőség teljes egyetértésével, testvéri órai határozatban fogadta el a gyülekezet. Az elengedés számunkra nem a megbocsátást jelenti, ami minden panaszra okot adó esemény természetes elrendezése, és előfeltétele annak, hogy együtt úrvacsorázhassunk. Itt valami többről van szó. Tudatosan kitakarítjuk az emlékeinket. Nem emlegetünk, és nem akarunk emlékezni semmire, ami valamikor fájdalmat, keserűséget, ellenérzést okozott. A rossz emlékek hordozása megvéd egy újabb csalódástól, de meg is kötöz. Az ilyen emlékezés megtagadása talán kiszolgáltatottabbá tesz minket, mégis felemelő dolog. Ritkán van az embernek olyan érzése, hogy valami nagy dolognak a részese. Miközben egyszerű kézfelemeléssel szavaztunk a testvéri órán, szívemet betöltötte a mindenható jó tetszésének élménye. Egyénenként magunkban is hozhatunk ilyen döntést, de ennek közösségi átélése hordoz valami többletet. Évfordulóktól függetlenül szeretettel ajánlom minden testvérnek, hogy emlékeink kitakarításával készítsünk helyet szívünkben a Szentlélek kiáradásának.
Szeretet által
Sorolhatnánk még az élet különböző helyzeteit, de minden helyzetre igaz, hogy az Isten szerinti gondolkozás jellemzője, hogy felismerhető benne a szeretet, és az, hogy nem a saját maga, hanem Isten dicsőségét keresi. Nincs olyan ember, aki szavaival ne vétkezne. Ez a megállapítás fokozattan érvényes gondolatainkra. Az a szeretet, ami az ember gondolkozását Isten szerinti mederben tarthatja, nem emberi tulajdonság. Nem lehet megtanulni, elsajátítani, begyakorolni. Ez a szeretet Isten ajándéka. Tőle származik, Ő maga a Szeretet. Az Isten Lélek, és az Ő tulajdon Lelkét adta nekünk. Megajándékozott, bele merített Szentlelkébe. Általa isteni tulajdonságok részeseivé lettünk. Az isteni tulajdonságok alatt sokan csak természetfeletti dolgokra gondolnak. Isten minden tulajdonságát magában foglalja a szeretet.
„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” (Róm 5,5) Teljesedjünk be ezzel a szeretettel, és maradjunk meg benne!
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” (Jn 15,9-11)
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,4-7)
Megjelent: Élő Víz 2009/4
