Bejelentkezés
Alkalmak

 
Itt vagyunk!
Agapé multimédia
 
VIDEÓK
Húsvéti Üzenet
 

 
 Diabemutató
Húsvéti musical 10-04-04
Agapé húsvéti musical 2010-04-04
 
Hangfelvétel
Monica Campos 10-03-28

 
Facebook

 
Könyvajánló
 

Igei gondolatok: A papi szolgálat

Készítő:: Admin Publikálva: 2010-01-08 14:01
Oldal megtekintve: 0 megtekintés

Ádámkó András

„Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1Pt 2,5) „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok.” (1Pt 2,9)

Ha Isten elhívásában egyszer részesültünk, és hívőnek tartjuk magunkat, előbb-utóbb fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy tovább léptünk-e és túl azon, hogy Isten népéhez tartozunk, elértük-e azt a célt, hogy Isten papjaivá váltunk? A kettő közti különbségre az Ószövetségben kapjuk meg a választ.

A vér oltalma alatt

Egész Izrael Isten népe volt, de csak a léviták törzse számított Isten papjainak, ők végezhettek szolgálatot a templomban. A papi szolgálat alatt most semmiképpen nem a kinevezett szolgálattevőket értem, hanem mindenkit, aki vállalja, hogy odaszánja magát és beáll Isten munkájába, és ez párosul egy folyamatos kapcsolattal Ővele. Ez már több, mint csupán bekerülni Isten népe közé, pedig már az is egy kiváltságos állapot, mert a legfontosabb ajándékkal rendelkezik. Mivel? A Megváltással! Izrael egész népe részese volt annak a védelemnek, amit a páskabárány vérének oltalma jelentett. Az ajtófélfára kent vér megmentett az ítélettől. Ez előképe volt Jézus Krisztus vérének, amely ma biztosítja számunkra a védelmet a világra váró ítélettől. Lehet még ettől több? A Biblia szerint igen.

Szolgálatunk színtere

Amikor vesszük az úrvacsorát, akkor általában erre az újszövetségi vérre emlékezünk, amely kihozott minket a világból. A Zsidókhoz írt levél továbblép, és a Zsid 10,10 versében úgy fogalmaz, hogy teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által. Itt már nem az ítélet, hanem Isten közvetlen jelenlétébe való belépésről van szó Jézus vére által. Ez minőségileg egy magasabb rendű kapcsolat Isten és ember között. A szentélybe már csak a papok léphetnek be. A nép, Isten népe a templom udvarában volt, ahol megtalálható az oltár, a kereszt előképe. Sokan megelégszenek ezzel egész életükre. Azt gondolják, ez Isten teljes üzenete a számukra. Természetesen örülünk ennek, hiszen ez az örök élet alapja, és sohasem lehet más. De az messze több ettől, amit Krisztus elvégzett értünk. Minden megtérőt nemcsak megmenteni akar, hanem papnak, sőt királyi papnak hív el. Saját isteni jelenlétébe vonz, a szentélybe hív vére, és teste feláldozása árán. A szentélytől beljebb már csak a szentek szentje volt, ahova a főpap évente egyszer léphetett be. A szentélyt és a szentek szentjét, ahol Isten valóságos jelenléte volt, egy kárpit választotta el, ami kettészakadt Jézus halálakor. Ő a mi Megváltónk, de Főpapunk is. Ő bement az igazi szentek szentjébe, magába a mennybe, annak is a legmagasabb pontjára, Isten jobbjára ült (Zsid 9,24). A kettészakadt kárpit azt jelenti, hogy a szentélyben tartózkodó hívő nyitott ajtót talál a mennybe, az isteni jelenlétbe. Nem mindegy, hogy az udvaron tartózkodunk, vagy a szentélyben. Teljesen más a két állapot. Természetesen a papnak nemcsak a szentélyben, hanem az udvaron is szolgálni kell, de abban is benne van az Istennel való közösség mély jelenléte. A mai idők legnagyobb hiánya a papokból van. Az istenközpontú helyett egy emberközpontú élet lett. Rengeteg igehirdetés, dicsőítő ének nem Istenről, hanem rólunk szól, hogy mennyire szeret Ő bennünket. Ez igaz, de vajon mi szeretjük-e Őt? Jézus azt mondja, aki cselekszi az Ő akaratát, az szereti Őt. Pál arról beszél, hogy be akarja tölteni Isten szenvedéséből azt, ami még hátravan (Kol 1,24). Mennyire más ez sok mai evangélium hirdetésétől. És mennyire más is az evangélium. Az evangélium nem rólunk szól, hanem Jézus Krisztusról (Róm 1,3). Ő a központja, bár minden ránk is vonatkozik, ha mi Krisztusban vagyunk. De a Krisztusban való élet egy állapot, ami abból táplálkozik, hogy meghaltunk e világnak, és feltámadtunk egy új életre, ami abban leli örömét, hogy teszi Isten akaratát.

Emberi módszerek helyett mennyei íz

Papi elhívásunk van, a vele való dicsőségre ragadott meg minket az Úr. Ehhez a megtérésünket még követnie kell több tudatos döntésnek, amikor ismét és ismét odaszánjuk magunkat Krisztus követésére. Mint ahogy a világban tapasztaljuk milyen kevesen választják az Urat, talán olyan kevesen választják ma a keresztények között ezt a döntést, főleg a jóléti országok hívői. Nem olyan könnyű meghalni a világ elemei számára (Kol 2,20). A léviták szolgálatba lépését egy radikális tett alapozta meg (2Móz 32,25) az emberek helyett Istent választották. A papi szolgálat lényege ma is ez: Nem emberi kívánságok követése, hanem Isten folyamatos jelenlétének keresése, és az Ő akaratának cselekvése. Mózes idejében nagyon pontos leírása volt, hogy hogyan kell végezni ezt a szolgálatot. Ma is egy folyamatos útmutatás szükséges hozzá Istentől, ehhez bennünk kell, hogy éljen. Ha ez nem működik, akkor emberi módszerek kerülnek előtérbe: „isteni elvek” követése, ami máshol bevált (a különbség, hogy ők Istentől kapták ehhez a kijelentést), emberi szervezések, multicégektől átvett tréningek, a médiák igényeinek kielégítése, ami látszólag hozhat némi eredményt, de papi szolgálat (Isten irányítása nélkül) nem lesz. Felvonulhatunk Jézus nevében, meghívhatjuk a Tv-t, rádiót, kimehetünk az utcára hirdetni az evangéliumot, ha e mögött nincs ott a menny íze, ereje, többet árt, mint használ.

A jó alap

Moody-t egyszer megkérdezték mi az eredményes evangelizációjának az alapja. Levezette a kérdezőket egy terembe, ahol emberek imádkoztak. Azt mondta, amíg ezek az emberek imádkoznak, eredményes lesz a munkája, ha abbahagyják, eltűnik minden. Ez megmutatja, hogy a papi szolgálat nem egy látványos, külvilág felé népszerű szolgálat, hanem gyakran háttérben, Isten előtt ismert szolgálat. A mai korban sokan végeznek munkát, de kevesen papi szolgálatot, pedig ez a legértékesebb. Ne a szükség irányítsa gyülekezeteinket, mint Uzzát, aki odakapott az Isten ládájához, amikor az le akart esni, hanem Isten akarata. Lépjünk az Ő jelenlétébe az imakamráinkban, menjünk be a szentélybe (itt lehet igazi szerepe a nyelveken való imádkozásnak), hagyjuk, hogy pappá avasson bennünket, hiszen minden hívő elhívása ez.

A papi szolgálatot végzők száma meghatározza egy-egy gyülekezet lelkületét, színvonalát, nagyságát. Ha beálltunk ebbe a munkába, gyümölcsöt termünk, megsokszorozzuk a belénk vetett magot, és Isten öröme, jutalma lesz örök osztályrészünk. Nincs dicsőségesebb hivatás, mint Isten papjának lenni, és az Ő szolgálatába állni. Amit papként teszünk az megmarad örökké, mert az igazi papi szolgálat a mennyből indul, és oda is gyűjti kincseit.

Megjelent: Élő Víz 2009/4

Mondatok
„Lélekkel kell megtölteni a digitális világot. Az evangéliumi üzenethez való szüntelen hűséggel.”
XVI. Benedek pápa - idézi: mr1 Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája 2010.01.28.
 
Igehirdetések
Kalendárium
2012. február
2012-02-07 22:03
2012. január
2012-01-10 21:21
2011. december
2011-12-03 17:39
Gyerekprogramok
Neves(s) nap
2011-04-29 19:28
Tavasztündér
2010-03-14 02:13
Programajánló
Agapé programok
Aktív Agapé Túra
2011-04-21 13:04
Hárman a hegyen
2010-01-24 21:02
Ünnepek
2010-01-06 12:16