Tóth Bence
Kétezer évvel ezelőtt a Szentföldön az emberek várták a Messiást, a Megváltót, aki megszabadítja Izráelt.
Napjainkban is egy adventben, egy várakozás korában élünk. Várunk Valakire, akiről tudjuk, hogy eljön; illetve visszajön. A Biblia ugyanis több helyen beszél Jézus Krisztus visszajöveteléről. Ekkor majd dicsőségben megjelenik és magával viszi a Mennybe azokat, akik hisznek benne és követik Őt. Ez az esemény, az elragadtatás számomra is egy óriási reménység, hiszen mi keresztyének, akik a Biblia minden szavát valóságként fogadjuk el, csak a Szentírás kijelentéseire tudunk építeni ezekben a mai nehéz időkben.
Az angyalok is ezt kérdezték az apostoloktól Jézus mennybemenetelekor: „»Galileai férfiak, miért álltok itt s néztek a mennybe? Az a Jézus, aki tőletek a mennybe felvétetett, ugyanazon a módon jő majd el, ahogy őt a mennybe menni láttátok.«” (Apostolok Cselekedetei 1:11).
Pál, a pogányok apostola is kapott kijelentést arról, hogy ez a visszajövetel valóságos esemény lesz: „mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből, és először azok a halottak, akik a Krisztusban vannak, feltámadnak, azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thesszalonika 4:16-17). Ezek a páli mondatok a reménységeink arra, hogy az Úrhoz költözött szeretteinket is viszont fogjuk egyszer látni és örökké együtt leszünk Jézussal.
Ezért várunk erre a visszajövetelre várunk nap mint nap, ebben az adventben éljük életünket és nem csak a zsidók mondhatják mindennapi imájukban, hanem mi is: „Hiszem a Messiás eljövetelét és habár késik is, minden nap várom, hogy megérezzék”.
