Horváth Eszter
Az advent a várakozás ünnepe. Mióta az eszemet tudom, mindig tudtam, hogy ez így van, és mindig úgy éreztem, hogy ez nem is lehetne másképp. Hiszen gyermeki fejjel ki ne várná a karácsonyt, Krisztus születésnapját, na meg persze az ajándékokat. Keresztény családban felnőve mindig tudtam értékelni ezt az időszakot, hiszen nekünk mindig is a karácsony volt a legnagyobb ünnep. Advent pedig a karácsonyi ünnepekre való felkészülésről szól.
Ma már értem miért jelent oly sokat ez a 4 hét. Soha, soha nem volt és nem is lesz csodálatosabb dolog, mint a Megváltó (az én Megváltóm) születésnapja, hisz eljött, hogy meghaljon értem, hogy szenvedjen helyettem, hogy üdvösséget hozzon nekem. Ennél nagyobb ajándékot senki sem kapott még. Karácsonykor én ezt ünneplem, adventkor, pedig a karácsonyt.
Igazából az adventet egyfajta előkarácsonyként kezelem, hiszen tartalmazza annak minden báját, ugyanolyan ünnepélyes, békés és nyugodt időszakot jelent számomra, mint a karácsony, amely alatt az emberek Isten és egymás felé fordulnak.
Az, hogy Jézust nem csak 3 nap alatt ünnepelem, hanem 1 hónapon át várom, olyan csodás érzés, hogy azt nem igazán tudom szavakba önteni. Ezért helyette egy rövidke verssel zárnám az adventről szóló gondolataimat, amibe az érzéseimet írom le, azt, hogy szeretem az Istenem, és hogy mennyire fontos Ő nekem:
Várom, mert szeretem,
IGEN, Ő kell nekem.
Hatalmas Istenem,
Te vagy a mindenem.
